52 éves horror klasszikus. És bár voltak a kortársai között is olyan filmek, amik rettegés területén jól öregedtek (pl. Psycho, Ördögűző), ez kicsit kevésbé.
Filmként továbbra is megállja a helyét a történet vezetés, kamerakezelés és trükkök valamint színészi játék terén, de a rettegés, a félelem, a sokk, bármi, amit ma a horror alá sorolunk, itt nagyon meglapul a részletekben, és könnyedén átsiklunk felette. Pedig ott van, a párkapcsolati elnyomásban, a tehetetlenség ábrázolás módjában, a gyanakvásból lassan kibontakozó felismerésben. Csak már nem annyira direkt, mint amit mi megszoktunk.
Mindenesetre nem bántam meg ezt a kis múlt idézését, mert még is csak egy műfaji alapnak tekinthető műről beszélünk, méltán foglalt helye van a filmtörténetelemben, még ha ma már nem is tud annyit nyújtani nekünk, mint akkoriban tudott.