Egyrészt, igen, igazad van, hogy gagyi az álca dolog, de ezt is csak a filmek basszák el.
Az eredeti képregényben Superman mindig figyel arra, hogy ne lehessen kivenni a vonásait teljesen, ilyen mikro-rezgéseket kelt az arcán. Soha nem engedi, hogy lefotózzák. Jimmy Olsen az egyetlen, akinek hagyja, de neki pont úgy pózol mindig, hogy ne lehessen felismerni. Van egy rész, amiben egyszer csapdába csalják azzal, hogy meg kell mentenie egy nőt és tudják, hogy onnan valószínüleg melyik kórházba fogja majd vinni, és ott várják Lex emberei és akkor is csak úgy tudnak éles képet csinálni róla, hogy Superman egy-két másodpercig nem figyel, mert elgondolkozik és a több száz sorozatfotóból egy éles lesz.
A filmben ez az egész írtó gagyi, nincs kidolgozva, mint az összes szuperhősös filmben az összes karakter hihetetlenül le van egyszerűsítve és butítva. És pláne nincs kidolgozva a modern világra, amikor mindenki zsebében okostelefon van, arcfelismerővel, és 1000x több túrista van New Yorkban, mint a '80-as - '90-es években, szóval még véletlenül is lefotózhatják egy csomóan.
Amúgy Clark egy vidéki suttyó, kansasi tájszólással (Supermanként nem így beszél), aki felkerül Metropolisba és senki nem ismeri. A munkahelyén kívűl nem is találkozik senkivel (nincs rá ideje, ugye). És Metropolisban csak újságíróból van párezer, szóval ki a fene ismerné fel egy 10 milliós városban?
Informatika és tudomány
