Csupa szív egyszerű kis film Iránból, egy szegény negyed mélyén élő leány-fiú testvérpárról és egy pár cipőről. Egy olyan családról van szó, ahol az apa fizetése nagyjából csak a létfenntartásra elég, ahol a két gyermek egyetlen kincse nem más, mint a cipő a lábukon. Így hát nem csoda, hogy a film konfliktus helyzete nem más, mint a lánytestvér cipőjének elvesztése.
A testvérek innentől egy sportcipőn fognak osztozkodni, melyhez a helyi iskolarend szerencsére éppen megfelel, itt ugyanis délelőtt van a lány iskola és délután szigorúan elkülönítve a fiúk órája. De túl nagy szünet a váltás között nincs, így hát a testvérpár minden nap futva teszi meg a lépést a cipőcsere helyszíne és az iskola között.
És nagyjából ennyi a történet. Amiben igazán kiemelkedik, az az érzés, amit a nézőben felszabadít, legyen az egy emlék, vagy csak egy mosoly, egy apró öröm, mikor látja azt a küzdő szellemet, ami a fiúban van, hogy jóvá tegye húgának, a lábbeli elvesztését, vagy a pillanat, a toll visszaadásáról, a csatornás jelenet megoldása, stb. Nem egy világmegváltó alkotás, de az ember lelkének néha egy ilyen kis apróság is elég, mint ez a film.