Valós történtek alapján készült dráma, a fekete polgárjogi mozgalom radikális szervezetének, a Black Panthernek a vezetőjéről (Chicagoi vezetőjéről), és a szervezetbe beépülő informátornak a személyéről. Ami nagyon erős volt, az ezen két főszereplő színészi játéka. Daniel Kaluuya már a Get Outban is kitűnt, de itt olyan kiállása van, hogy simán elfelejti az ember, hogy nem egy igazi vezért/vezetőt nézz. LaKeith Stanfield talán könnyebb szerepet kapott, nagyobb érzelmi skálán kellett játszania, de ezt remekül meg is oldotta. A kétségek közt vívódó karaktere talán a legellentmondásosabb eleme a filmnek, egyszerre tudjuk gyűlölni és izgulni érte. Úgy hogy azt hiszem, a rendező is kitett magáért, hogy ezt így össze tudta rakni.
Maga a filmet azért nem magasztalnám az egekig, voltak vele bőven bajaim (a stílus kavalkád kicsit rosszul van ütemezve és bizonyos részek (mint pl az FBI-os kapcsolattartó szál) nem igazán bont ki, de a film nézeti magát, és a történet pont elégé érdekes ahhoz, hogy lekösse a nézőt. És a BlacKkKlansman-t rendezte Spike Lee féle utolsó 10 perces oda nem illő gyomrosa után, itt kaptunk egy, a film egészéhez illeszkedő sokkolást, mely után jobban görcsbe szorult a gyomrom, mint az előbb említett hatásvadász bejátszástól. Ha nem is a film egésze, de a vége kifejezetten felkavaró, így nem éppen vidám lélekkel kell fel előle az ember.