Én ilyen realista szamurájfilmet még nem láttam. Az egész teljes egészében harc, szinte egyetlen vágás nélkül. Másfajta vágás viszont van benne dögivel, mert olyan kaszabolás folyik, hogy a fal adja a másikat.
Se egy akrobatikus mozdulat, se cgi effekt, semmi bravúros technika vagy manőver... csak ordenáré kaszabolás. A film olyan, mintha elkalauzolna minket a feudális Japánba, ahol megnézhetnénk, hogy hogyan néz ki egy kardvívás katanával a valóságban.
Nem úgy megy, hogy percekig folyik megállás nélkül az atompörgő kardcsapás sorozat, hanem itt a szereplők bizony elfáradnak. És ez így is van: volt már szerencsém egy ázsiarajongó ismerősömnél katanát fogni a kezembe, és bár lehet én vagyok gyenge, de pár csapás a levegőbe, és kezdett fáradni a karom. Itt ugyanígy megy: a szereplők pár csapás után elfáradnak, bénáznak, nem jó helyre ütnek, egy apróbb sérülés után is elmegy a kedvük, feladják a harcot és kioldalognak a képből, pihenniük kell, stb.
Megy az izzadás ezerrel, a farkasszemnézés, a gondolkodás, a bizonytalanság, "vajon hová üssek, hol van rajta védtelen felület", stb. Mindebben nagyon realista a film. Viszont vannak benne hatalmas baromságok is: 400 szamuráj akarja kinyírni ezt a szerencsétlent, van hogy egyszerre 60-an vannak körülötte, és senki nem tud bevinni egy találatot? Ha egyszerre szúrtak volna minden oldalról, akkor lehetetlen lett volna mindegyiket kivédeni. Vagy a fáról íjjal és nyíllal is el lehetett volna intézni a csávót, ehelyett szépen legyakta mindet.
Ilyen ostoba stratégiát még nem csíptem. Szóval itt viszont csődöt mond a realizmus. Teljesen lefárasztott agyilag ez a film, mivel gyakorlatilag nincs pihenés, csak permanens harc van.