Azt igazság az, hogy mindenkinek más jön be. Fiatal korban én is odavoltam a jó erős mélyekért, sőt egész tini koromban még a magas is hadd vágjon. Rádióból, gagyi kétkazettás magnókból az volt ám a jó :)
Aztán volt pár füles is, amiket hallottam - kezdésnak audiofil apukám Akai fülese a hasonló orsós deckhez. Hozzá még egy Videoton Kleopátra erősítő, és korabeli legjobb hangfalak (80-as évek elejéről beszélünk!).
Nyilván ezeket sem lehet összehasonlítani a mai technikákkal, de én ezeken nőttem fel. Elképzelheted, hogy az akkori norma Szokol rádió és elsőnek behozott hipergagyi JVC és társai márkájú ghetto blasterek micsoda csalódás voltak ezekhez képest.
Száz szónak is egy a vége, a "szép hangzás" mindenkinek mást jelent. Én pl. ki nem állhatom a túlvezérelt mélyeket ma már (vagy bármit ami nem természetes), ezért is kerülöm a hasonlókat, és le is pontoznám. (Már a CX300 is túl sok néhol, de az elég alsó kategória amúgy is, anno 60€ volt, ma 13-15e körül kapható).
Ha a gitár és az ének úgy szólal meg valamiben, hogy odakapom a fejem, mert azt hiszem, ott ül mellettem aki énekel/játszik, nekem az a refrencia szint.
Természetesen kizárólag FLAC vagy más lossless, és egy normális DAP (most egy Fiiio X1 van, kicsit gyenge DAI nélkül, de 50-60as hangerőnél a Sennheisert szépen hajtja.
Úgyhogy mindenkit a saját ízlése szerint. Fülesnél személy szerint kétlem, hogy a fának lenne sok szerepe (főleg mivel amúgy is csak borítás), mivel egy teljesen zárt, szűk térbe (füled) érkeznek a hangok, ott már hova közölje a külső burkolat a hangot? Nem teljesen értem a koncepciót eleve.
Informatika és tudomány
