"Ó vér, vér, az gyenge leánykák meleg vére tart engem életben. Ha az vérük nem lenne, meghalnék minden éjszakán. Mert az éjszakák végtelenek és tele vagynak fájdalommal és az én társam messze vagyon, az pogánnyal háborúzik Moldvában és én elhervadok itt, mint az fûzfalevél, ha kiszárad az régi tó
Háromszáz kutyafejû török elevenen megnyúzattaték és sóval beszórattaték. Másik háromszázat vasrostélyon süttettém az várnak udvarán. Harminchét ulémákat és tizennyolc vad tatárt töröksíp hangjára herélé cigány hóhérom, Sebõk. Az herékbõl tokányt fõzeték és azzal etetém az porta követét. Az janicsárok szemét tüzes kanalakkal vájatám kifelé és vasrudakkal csontjukat töretém. Jóféle csavaros karóba ültetvén õket, körülvétetém vélük Botha büszke várát, Pünkösdnek szent napját eképpen vígan ünneplendõ."
"Nadragulyából és bolondgombából fõzött sûrû lébe tizenkét vipera kígyó fejét, mérges pók hálóját, akasztott ember magjából kinõtt mandragóra gyökerének porát, havi bajomnak váladékát és ágyékod erõs szõrzetét keverém, azon idõben, amikor az telihold legmagasabbra ére Csejthe vára fölé. Emez keveréket fogyasztám három napokon át, amíg az harmadik nap éjfelekor megjelent éber álmomban Lillith anyánk, azkinek hûséges lányává kell válnom ahhoz, hogy az bõrömnek utálatosságai elsímuljanak és bennem újra örömed lelél."