"gyerekek voltunk élõ és valós kiskatonákkal, babákkal játszottunk"
Elgondolkodtató. Amikor én kisgyermek voltam, autóim voltak, egy macim és sok legóm.
Mostanában a gyermekeknek inkább fegyvereket, álruhákat vesznek (láttam már 5 éves supermant a homokozóban ugrálni... nem kis látvány), vagy számítógépet brutális játékokkal, amivel aztán felügyelet nélkül hagyják õket.
Egy kisebb gyermek elõbb-utóbb kíváncsi lesz pl. arra, hogy ha az ember egyik szemét benyomjuk, tényleg kijön-e a másik. Vagy ha valakit közelrõl nyakon lõnek, tényleg leesik-e a feje, és tényleg jobban repül-re, mint a szomszédék EB-s labdája.
Aztán csodálkoznak, ha a mama egyetlen pici fia túszul ejti a tanárát apucitól lopott pisztollyal, és követeli, hogy töröljék ki az intõjét, amit verekedésért kapott.
"de a játék nem minden, szal csak egy szórakozásnak számít...."
Igen. Mértékkel és gondosan megválasztva még javunkra is válhat.
De ha még egy ötéves gyerek belémrúg az utcán, mert nem adom neki a fagyimat, szétlövöm a fejét! :-)