Kövi tévhit: szeretik hinni, a szovjet gazdaság nem rivalizálhatott a Harmadik Birodalom potenciáljával.
Tippelskirch tábornok írta: " Hitler volt a felelős a német vereségért. Nem volt képes kihasználni a stratégiai tartalékokat; hiábavaló próbálkozásokra, felesleges ellenállásra, rosszul megválasztott helyekre pazarolta el a német erőket. "
Manapság pedig a 80-as évek végi orosz válság láttán szkeptikusak többen a vörös zászló alatt elért teljesítményeket illetően.
Inkább a nácik összetett ipari-katonai teljesítményét dicsérik és tapsolnak Speer dicső tetteihez.
Igaz, hogy a bombatámadások sújtotta Németországban a fegyverkezési miniszter jóvoltából a haditermelés folyamatosan nőtt, a kutatási adatok fényében mégis azt kell mondani, Németország viszonylag gyenge ipari hatalom volt, a szovjet állam pedig lenyűgöző termelési potenciált fejlesztett ki a háború érdekében.
Még 1 dolog, a sokat hangoztatott Lend-Lease: A hidegháborús feszültséggel teli időszakban a nyugatiak szívesen túloztak a szovjet haderőnek nyújtott segítség tekintetében, azt sugallva, az ő támogatásuk nélkül a szovjetek nem tűzhették volna ki a vörös zászlót a Reichstagra, a szovjetek pedig visszavágtak, jól jött a segítség, de elég szerény volt. Ahogy általában, az igazság valahol félúton van.
Mennyiségi szempontból az angol-amerikai hozzájárulás nem volt jelentős. Washington 10,6 milliárd dollárnyi támogatást juttatott Moszkvának a háború alatt, ez az amerikai állam által szövetségeseknek adott támogatás 24 %-át tette ki(London 30 milliárdot kapott). Ráadásul elég későn érkezett: a kölcsönbérleti törvény által biztosított szállítmányok 57 %-a (értékben) az 1943 júliusa és 1944 decembere közötti 18 hónapban érkezett. Elsősorban civil jellegű volt: 1 dollárból nagyjából 25 cent járult hozzá közvetlenül a katonai büdzséhez. Azaz támogatással vagy anélkül Paulus mindenképp kikapott volna Zsukovtól Sztálingrád romjai között.
De nem is szabad alábecsülni: azzal, hogy a lakosságnak élelmiszert szállítottak -gabona, marhahús-konzerv, tejtermékek- , lehetővé tették, hogy a szovjet állam átcsoportosíthassa forrásait és nem az éhező lakosságot kellett tovább zsigerelnie. Gyáraknak juttatott gépek növelték a termelést. A tehergépkocsik és a kommunikációs eszközök segítették a mozgó hadviselés vezénylését stratégiai tervek szerint, ezt amerikai segítség nélkül képtelenek lettek volna megoldani. Mennyiségi tényezőket kiegészítették minőségiekkel: a vegyipar adalékanyagaival emelkedett az oktánszám, így a járművek motorjának teljesítménye 30 %-kal növekedett. A 347 rádió-és radarállomás nagyban segítette a csapatmozgást, a kapott mozdonyok a szovjet vasutakat támogatták a logisztika megszervezésében.