Ha már Rommel sikereit sikeresen felnagyították, álljon itt egy ellenpélda Montgomery képében, akiről a legendárium azt tartja, teljesítményéhez képest túlértékelték. Ami annak köszönhető, a nagylelkűség nem volt az erőssége, sőt egyes tisztekről és tábornokokról-köztük Eisenhower-ről- lenézően beszélt, a saját magáról alkotott véleményét pedig fennen hangoztatta.
Waffen-SS: mindenki számára ismert szervezet, legtöbbször a Harmadik Birodalom elit katonáival rendelkező testületként tartják számon, de ha kicsit jobban megkapargatjuk a felszínt, kiderül, nem voltak jobbak a Wehrmacht alakulataiban szolgálóknál, minden esetre a fanatizmust nem lehet elvitatni tőlük. Óriási veszteségeket szenvedett, nem véletlenül: egyrészt a már említett fanatizmus-inkább odavesztek a harcban, mintsem meghátráljanak-, másrészt a frontális támadás erőltetése folytán, mivel azt ismerték a legjobban, bár a későbbiekben egyes tisztek igyekeztek más, a veszteségeket minimalizálni igyekvő taktikákat is bevezetni. Itt kell megjegyezni, maguk a főtisztek sem mutattak jó példát, az SS-csapatok kiképzőjének kellett őket megrónia, amiért a harcászati gyakorlatokon nem jelentek meg.
Hogy honnan eredt a Waffen-SS elit minősítésének mítosza:
1, lobbitevékenység-ebben Himmler játszott fontos szerepet, aki megértő és fogékony hallgatóságra talált a Führer személyében
2, propaganda- promóciós elemek (villámként használt SS-jel), a Wehrmacht katonáitól eltérő egyenruha és a filmezés (a hadsereg operatőre általában a közkatonák végeláthatatlan sorát rögzítette, akik lassan átvonulnak az orosz sztyeppéken 1941-42-ben, az SS operatőrei a lehető legközelebbről vették fel a katonák küzdelmét a lángokban álló háttér előtt)
Az SS azzal is újított, hogy levelező rendszerével sokkal gyorsabban tudta eljuttatni a médiának a közvéleménynek szánt cikkeket, filmeket és fotókat, amely szomjazta a friss információkat és a látványos képeket.
És persze ott van a szövetséges ellenpropaganda, idézem
'A Harmadik Birodalom által keltett felhajtás az SS-alakulatok körül természetesen az ellenséges média kiemelt célpontjává tette őket. Az SS-csapatok katonai elitizmusának és kíméletlenségének híre miatt a szövetséges erőket, amelyeknek meg kellett velük küzdeniük és le kellett őket győzniük, külön büszkeség töltötte el a diadal esetén. Franciaországban a partizánok mindig az SS-egységeket keresték a velük szemben álló németek sorai között. Bár az SS-katonák keménységének még volt alapja 1944 nyarán, ám ez már sokat vesztett a régi fényéből. De úgy tűnt, a szövetségesek nehezen fogadták el az ellenség képességeinek hanyatlását. Ez a jelenség a normandiai csata óta érzett kisebbségi komplexusról és az ellenfél iránti csodálatról árulkodott. Még bizonyos csalódottság is munkált a szövetségeseknél azokban, akik a kihallgatásokat végezték, és akik előtt sorra jelentek meg a fanatikus, de szakmailag gyenge katonák. Így például a 9. SS Hohenstaufen hadosztályt is alávetették ilyen "alapos kihallgatásnak" , amelynek "összefagyott, a fáradtságtól és az éhségtől legyöngült tagjait" az ardenneki hadifogolytáborba szállították.A rendelkezésre álló adatok alapján összességében "nehezen volt alátámasztható az elitstátusz." A hadifoglyokkal kapcsolatos statisztikai adatok is ugyanezt a benyomást keltik, különösen egy másik tanulmány fényében, amely kimutatta, hogy milyen különbség volt az állítólagos elit és a hadsereg megszokott gyalogsági kiképzése között.'