Folytatva a mítoszokat, a Csendes-óceáni térséget hajlamosak másodlagos hadszíntérként kezelni, pedig egy párhuzamos háborúról van szó.
A másik Monty kijelentése folytán terjedt el, ő a provence-i partraszállást, az Anvil hadműveletet minősítette fölöslegesnek, amit rajta kívül osztott Churchill és más brit vezetők is, szerintük ezzel a franciaországi erőkoncentrációval -Olaszország és a Balkán helyett- lehetővé tették a szovjet hatalmi övezet kiterjesztését Közép-és Kelet-Európában. A valóságban inkább egy kényszer szülte megoldásként fogható fel + betekintést nyújtott, az angol-amerikai döntéshozóknak milyen taktikai és anyagi nehézségekkel kellett megbirkózniuk, megmutatta a koalíción belüli erőviszonyok átrendeződését - a katonákat és hadfelszerelést szállító amerikaiak rá tudták erőltetni a britekre a rövid távú stratégiai elképzeléseik, ezek felülírták a háború utáni Európával kapcsolatos politikai és diplomáciai perspektívákat.