Schomburgk szarvasa Thaiföldön élt. A faj úgy halt ki, hogy egyetlen nyugati természettudós sem látta az állatot természetes környezetében. Egyetlen kitömött példányt és néhány agancsos trófeát õriznek a világban. Egyetlen élõ példányát (amit ma kitömve a Kihalt Állatok Csarnokában õriznek a párizsi Természettudományi Múzeumban) 1867-ben mutatták be a közönségnek a Növények Kertjében, öt évvel a felfedezése után. A felfedezése és kihalása között eltelt 70 évben közel 200 bõrt adtak el, de ezt a szarvast kevésbé bõréért, inkább fejlõdésben lévõ agancsának pihés hártyájáért vadászták, melynek a kínaiak gyógyító hatást tulajdonítottak.
A szarvasok gyakran ellátogattak a mocsarakba, szigetrõl szigetre jártak, eközben a vadászok szigonyozták õket csónakjaikból. A mocsarak lecsapolása és a földek mûvelésbe vonása élõhelyeik elvesztését eredményezte, a vadászat még inkább siettette kihalásukat.