Átolvastam két oldalt a forumozásaitokból és egy pár dologhoz én is hozzászólok.
Olvastam a véleményeket a SkyWatcher Newton 130/900-as távcsõrõl és abban teljesen egyet értek, hogy a mechanika legalább olyan fontos, ha nem fontosabb mint az optika mert ha van olyan optikád ami állja a helyét (szó szerint) akkor maximálisan ki tudod használni az optikád adta lehetõségeket. Fordított esetben pedig csak bosszúság még jó optikával is... Amúgy mivel az enyémnek elég nagy a tubusa még az EQ2-es mechanika is túl kevés, fõleg mikor 90*es + 2*es Barlow lencsés nagyítással probálom élesíteni a képet például a Jupiterrõl. Nem beszélve arról, hogy azok a problémák mindig elõjönnek amiket meséltetek a Zenit közeli észlelések kapcsán.
Igazi amatõr vagyok még a csillagászatban, kb ez év áprilisában vásároltam a bazukát (bocs a szóhasználatért,régi Medal of Honor szleng, úgy élvezem:) ) és nemrég akadtam egy oldalra ami folyamatosan bövülõ hanganyagokkal sokat segít, hogy megírtsek sok mindent. Az oldalt lásd www.csillagfeny.net (nem tudtam sajnos belinkelni mert nem engedte a biztonsági szabályzat...) .
Én beleestem abba a hibába és elképzeltem, hogy milyen szép színes galaxisokat, ködöket fogok látni majd. Persze csak a hozzánk közelebb esõkben, fényesebbekben ábrándoztam és az M51 is csak azért nem vette el a kedvem az egésztõl mert tudtam, hogy az Androméda galaxis kéne legyen a legfényesebb, a legjobban láthatóbb, na majd az... Igaz, hogy szép nagyban láttam már 36*-os nagyítással, nem kellet meresszem a szememet de persze cseppet sem úgy mint a képeken. Szóval nem szabad elvárni semmit mert most, hogy itt olvasgatom a hozzászólásaitokat azt kell levonnom következtetésnek, hogy az emberi szem talán nem is képes úgy látni a galaxisokat mint a képeken? Vagy ez hogy mûködik? Kérlek magyarázzátok el.
Üdv mindenkinek és még annyit, hogy ha van valaki aki Székelyudvarhely környéki amatõr csillagász és volna kedve együtt nézegetni az eget az kérem írjon mert egyedül néha úgy megunom.