Kiegészítõleg: próbáld elképzelni, hogy akár egyetlen vektor is végtelen számú vektor- eloszlás összege! Akkor is, ha te csak az eredõ vektort látod.
Most képzeld el, hogy a tömegtöltet (ami egy tudati tényezõ), ezt a végtelen számú vektort megadott szabályok szerint elrendezi- egy karácsonyfához hasonlóan, minden pontján, minden irányban, gömbalakban.
És képzelj mellé egy ugyanolyan mértékû ágasbogas karácsonyfavektort is, de ellentétes iránnyal. És képzeld, hogy mindez betölti a teret, egy gömbi mezõt alkotva.
És most képzeld azt is, hogy elõbb mindez nyugalomban van, és minden pontján egyensúlyban, mert minden ponton egyezõ, de ellentétes irányú vektorok vannak. Semmilyen erõ nem hathat hát a tömegre, hiszen egyedül van! Sõt, még akkor sem, ha az ellentétes irányú vektorok idõben késésben vannak, mert a mezõ nem végtelen sebességû!
Ám ha gyorsulni kezdene a tömeg, ez a csodálatos karácsonyfa egyensúly azonnal megbomlik! Mert az idõkésleltetés miatt a kilépõ, és a visszatérõ vektorok között növekvõ különbség jelentkezik: az egyenlegük nem nulla, hanem a kilépõ vektor nagyobb. Ami visszatartó erõhatást okoz!
A múlt visszatartja a jelent! Saját tömege okozza a saját tehetetlenségét!
Ezt gyakran érzem én is. De más okból! Nem azért mert gyorsulok, hanem pont mert az értetlenség falába ütközöm! Az meg pont a fordítottja a gyorsulásnak, de ugyanúgy a saját gyorsuló tömegem okozza, amely mostfékezõdni kényszerül külsõ okok miatt. Mindez számomra fájdalmas pofára esésként jelentkezik.
Ennél jobban se szóval, se képlettel le nem irhatom.