Azért nem állnak, mert a jelenlegi univerzumunk nem a jelenlegi állapotában, jelenlegi méretében, jelenlegi tömegeloszlásában alakult ki.
Nagyon sokáig tartotta magát a statikus univerzum elmélet, de a gravitáció már csak egy olyan állat, hogy a távolsággal bár csökken, de nem múlik el a hatása, így abban a pillanatban, hogy valahol valami megmozdult, már felborult volna az egyensúly. (Einstein legnagyobb tévedésének nevezte, hogy õ is próbálta a saját egyenleteit a kozmológiai állandó értékével statikus univerzumra rendezni)
És igen, összeütköztek, és felaprózódtak, de utána összeütköztek és összeragadtak, és ha valahogy egy, a többinél egy kicsit nagyobb darabka együtt maradt, akkor ahhoz már hozzáragadt a többi apró darabka, egyre nagyobb területrõl (nagyobb tömeggel nagyobb gravitációs hatás jön) söpörte össze magának az apró darabokat, és így tovább... Van, ahol még nem történt meg ilyesmi, vagy csak egy-egy csillagra való állt össze, a Hubble is fotózott már ilyesmiket, a csillagködökben például. De a bolygókhoz már az kell, hogy néhány csillag kipukkadjon, mert csak ott alakulnak ki a hidrogénnél (meg egy kis hélium és lítium) nehezebb elemek.
Az univerzum mentségére legyen szólva 13,8 milliárd év alatt nem lehet mindent mindenhol elvégezni :)
(ajánlott "olvasmányok" Dávid Gyula elõadássorozatai a Polaris csillagvizsgálóból, õ elég sokat beszél az univerzum történetérõl)
természetesen a fentiek csak elméletek, de a jelenlegi állapotokat 10-12 tizedesjegy pontossággal leírják, tehát elég jó modellnek számítanak