én abban hiszek,h a világegyetem olyan, mint egy homokóra: átömlik egy "kulcslyukon" egyik állapotból a másikba. Ami itt nagy bumm, az ott nagy reccs. mivel jók a meglátásaim és megérzéseim, ezért még igazam is lehet :P ;)
már anno is kellemetleneket kérdeztem: pl. mi van, ha a vákuumot, mint egy szõnyeget feltekerjük és "elvisszük" a vizsgált térbõl? akkor mi marad utána? aztán tanultam errõl a Dirac nevû fickóról és bár nem tudom ma sem a választ, sõt, magát a kérdésemet sem értem, mert nem tudom, mi a vákuum, de sokszor úgy érzem, igazam van.
ésmivel sokszor igazam van, ezért a világegyetem olyan, hogy átömlik egy kulcslyukon innen oda. csak mindíg máshol van a kulcslyuk, vagy ha úgy tetszik, a kulcslyuk két oldala van máshol és máshol. :)
és szerintem ezért még valaki Nobel díjat fog kapni és nem említi meg a nevemet sem, pedig tudjuk, hogy bárkitõl a világon csak hat kézfogásnyira vagyunk, így, ha ma este elmeséled ezt valakinek, akkor a jövõ héten az az ember, aki késõbb ebbõl a gondolatból elindulva Nobel díjat fog kapni, már tudni fog a dologról.
Mikor szombaton lefekszem aludni, már le is gépeli a szövegszerkesztõjébe a dolgozata címét :) ;) :D