A legismertebb botanikus Carl von Linné (1707-1778) volt.
Õ vezette be a fajok kettõs (binomiális), fajnév, nemzetségnév megnevezését. Fiatal orvos és természettudósként merész célt tûzött ki maga elé, szerette volna megnevezni és besorolni az akkor ismert összes élõlényt.
A rendszertani magnevezések alapjául az ógörög megnevezéseket választotta, amiket fokozatosan a klasszikus és középkori latin nevek váltottak fel.
Linné elõtt a botanikusok többszavas megnevezéseket használtak, amik sok esetben felértek az adott faj rövid leírásával.
Linné ezeket helyettesítette a kettõs ( binomális) megnevezésekkel.
Systema Naturae (1735) címû munkájában rendszerezte az addig ismert összes növényt, állatot és ásványt.
Rendszerezésének egységei: osztály, rend, nem, faj, változat. A növényvilágot huszonnégy osztályba sorolta a porzók száma, megjelenése és a bibék száma szerint.
Ezek önkényesen kiragadott morfológiai bélyegek voltak. Linné fõ mûve a Species Plantarum /1753/, amelyben módszertani pontossággal 5900 növényfajt írt le. További jelentõs mûveket is alkotott természettudományról és orvostudományról.
Õ volt a Svéd Tudományos Akadémia alapítója és elsõ elnöke, valamint az Uppsalai Természetrajzi Múzeum alapítója.
Az akkor elfogadott középkori, akadémiai szokások szerint a svéd egyetemek diákjainak nyílvános vitában kellet megvédeniük professzoruk téziseit. Ezen történelmi okok miatt, a disszertációkban szereplõ minden botanikus megnevezés szerzõi joga Linnét illette.