Egy zenekarnak általában az a célja, hogy sikeres legyen. Ha ezt elérik akkor annak örülniük kellene. De ha elérik, akkor sokan szeretik, ha sokan szeretik, akkor divat. Ha divat, akkor azok akik régebben szerették megutálják, mert már nem annyira vagány, hogy senki sem ismeri, csak õk igen. Kérdem én: most akkor hol van itt az arany középút?
Persze az már baj, ha mondjuk a kiadók, meg mittudomén mik mondják meg hogy milyen legyen az album, hogy bevegye a tévé meg a rádió. Ha ilyenkor a zenészek leszarják az a jó. Kiadót könnyebb keresni, mint a régi rajongók helyett újakat.
Ha meg a zenekar magától változik, az természetes. Mindenki fog, ahogy öregszik. Minden bizonnyal, már õk sem olyan lázadóak mint tíz évvel ezelõtt. De senki sem marad az.
Eleve a punk és a zenész szerintem nem össze egyeztethetõ. A Punk zenész, kicsit pánk de csak annyira hogy punk zenét csináljon. Ha lelkes híve lenne a punkság nagy elveinek, leszarná a zenekart, mert anarchia meg minden. Holott egy zenekar rendet kíván. Ezt szerintem csak így lehet.