Egy szóval sem mondtam, hogy jól érzem így magam. Sõt! De legbelül valami hang mindig azt súgja, menekülj mert jönnek az emberek és megint beléd rúgnak. Még a saját szüleim is kiröhögnek ahelyett, hogy segítenének. Hülye vagy fiam, mindig ez volt a válasz. Ezért kizártam õket is az életembõl már sok-sok éve. Egyedül a legjobb a bezárt szobában, olyankor igazán szabadnak érzem magam. Volt, hogy hónapokig ki sem mozdultam a lakásból. Az maga volt a paradicsom. Behúzott sötétítõk éjjel nappal, csend, béke, nyugalom, szinte meg is szûnt számomra a kinti világ. Mint ha egy lakatlan szigeten lettem volna. Az ám az nagyon szuper lenne. El lennék ott.