De jó, hogy itt is van ilyen topik! Még tanulni is lehet belõle (esetleg "hibás" meghatározásokat :) ) Talán kicsit hosszabb hozzászólás lesz, de megírom egyben, amik összeálltak bennem visszaolvasva szinte az egészet :DD (rendben, a közepén volt egy kis ugrás idõ hiáyában).
Véleményem szerint elég nehéz valóban biztosan megegyezni mindenben, hogy akkor most mi a helyet és mui a helytelen? A nyelv változik, sokmindenben elkezd érvényesülni egy de facto szabály, így az végül bekerül az általánosan elfogadott helyesírásba is. Ez talán fõképp kisebb módosításokat jelent, de olvastam itt korábban az "1-i" meg "1-ji" változatokat, amely - ha jól emlékszem - ilyen nagyobb váltás volt (jelenleg persze az "1-ji" /elseji/ az érvényes).
A helyesírás egy norma, ami használata bizonyos kulturáltságot jelent. Persze lehetnek kivételek, amikor hely szûke (például az SMS) vagy néha direkt viccbõl írunk valamit rosszul :) Szintén saját vélemény, de egy fórumban azért már van hely és idõ is fogalmazni, oan soxor meg csak nem lehet hozzászólni, hogy ne férjen bele az a "ly" meg az "x" helyett a "ksz" :DDD (ok, gyanítom az "oan" szót is tartalmazó gügyögõ nyelv eleinte vicces/aranyos lehetett, de mint bármi más: ami elõször aranyos késõbb kifejezetten közönségessé válthat, ami meg elõször vicces az késõbb pedig unalmassá, idegesítõvé, gyatrává és semmiképpen sem humorossá - lásd: "vazze"). Persze az is lehet, hogy közben meg az "oan" szó etimológiája annyi, hogy egyszerûen a használói nem tudták, hogy az "olyan" most "j"-vel vagy "ly"-val íradnó, így az módosult :DDD
Ez nem nyelvi változás, ez csak egy korosztály divatja. Ebbõl valószínûleg nem lesz igazi nyelvi változás, több ok miatt is. Egyrészt, aki idõsebb lesz és kinövi a korosztály ilyen jellegû dolgait is, az már nem viszi tovább ezt a "nyelvezetet", mert ez ahhoz a korosztályhoz tartozik (ahogy az öltözködésünk is változik más korosztályhoz megfelelõen). Poénból persze lehet idõsebben is használni néha (ahogy néha felvenni az erõsen kinõtt, rózsaszín Mikiegeres pólót is, ha éppen az poén valamiért). Másik ok, hogy ez a degradált nyelvezet nem lesz hivatalos nyelv, hogy azért a nyelv mûvelõi (nem az akadémikusok, hanem csak simán mi, akik tényleg igényét érzik az igényességnek) azért ezt nem hagyják. (erõsen saját szempont, de hát akkor is :) )
Láttam itt a topikban a "csak" szót "xsak"-nak írva. No, ez valóban a totális nyelvi igénytelenség, hiszen egy betû egy betût helyettesít, erre nem mondható, hogy "xsak gyorsan akartam írni"... :D (persze nem kötelezõ igényesnek lenni)
Sajnos amit meg a magyartanárok mondanak, az nem feltétlenül kötelezõ érvényû (még akkro sem, ha az aktuális, éppen érvényben lévõ helyesírási szabályokat elfogadjuk), hiszen sajnos a tanárok egy része - természetesen tisztelet a kivételnek - nem feltétlenül ismeri az aktuális szabályokat. Mindent õk sem ismerhetnek, illetve ez is folyamatos továbbképzést jelent, mert a nyelv, így azt követve a helyesírás is változik.
Sajnos a szabályozás néha tényleg elég erõszakos és nyakatekert. Ez még durvább, ha nem "csak" a helyesírásról, hanem a nyelvünkrõl van szó. Leíró nyelvészetet ugye mindenki tanul valamilyen alap szinten nyelvtanórákon általános és középiskolákban. Ott megtanuljuk, hogy az ige az létezést, cselekvést, történést kifejezõ szó, a fõnév pedig tágabb értelemben tárgyat, élõlényt nevez meg. No de akkor milyen szó például az "ásás"? Hiszen az cselekvést jelöl, de mégis fõnév. (Ekkor persze kiderül, hogy a fõnév szûkebb értelemben jelölhet jelenséget, cselevést, stb. is).
Hogyha igen gazdag és szép nyelvünkben nehéz a szófajok szintjén is egyértelmû különbséget tenni, akkor valószínûleg a helyesírásban sem lesz egyszerû a dolog (persze még midig sokkal egyszerûbb :) )
Az alább említett "ledegradál" szó egyértelmû helyességét viszont a "gyerekek boldogok" segítségével bizonyítani viszont szerintem elég nagy csúsztatás :D Hogy kitesszük a többesszámot a boldog szó után, az egy alapvetõ nyelvi szabály alkalmazása a mondatalkotás során, hiszen a "gyerekek" szó tartalmazza a többesszámot, de a személy és szám egyeztetés nem hagyható el. (Sokan mégsem képesek a személy és szám rendes egyeztetésére rendesen, ezt sajnos különféle újságokban, de még komoly könyvekben is tapasztalni).
Az viszont, hogy a "le" igekötõ felesleges-e a degradál szó elé (hiszen az eleve tartalmazza a miõségi változás le-romlását) már inkább egy jó elmélkedés tárgya lehet csak. Itt csak egyetlen egy szóról van szó és valóban, logikailag feleslegesnek tûnik kitenni az igekötõt ebben az esetben (ebbõl persze elég durva arra a következtetésre jutni, hogy akkor talán minden igekötõ felesleges :DDDD)
Gyanítom, a dolog abból adódhat, hogy a degradál idegen eredetû, ezért honosodás során a szóalak kaphatott köznyelvi használóitól egy megerõsítõ "le" igekötõt. Érdekes megjegyezni azt is, hogy ha nem igeként használjuk a szót, például a "degradált" alakban már nem is hiányzik annyira a "le". :))
Hogy most helyes vagy helytelen. Ha van rá helyesírási szabály, akkor alkalmazzuk. Ha nincs, akkor még a választékos nyelv körébe tartozhat az, hogy tudjuk: a "le" felesleges ezért nem használjuk. De az ilyet már talán nem kell hibának minõsíteni.
Egyébként is: sok más tautológiával találkozhatunk. Közismertebbek a CD-lemez meg a DVD-lemez. De hasonló mondjuk az "SMS-üzenet" is :) (logikailag hibásak, mégis szívesen használjuk - ok, ezek már betûszavak, így mégsem ugyanaz, mint a "degradál")
Ami a régies vagy a tájnyelvi változatokat jelenti, külön kategória. A régies azért régies, mert már nem használjuk. Ha valaki használja, az esetleg furcsa lehet, de ha szabály szerint nem hibás, akkor semmiképpen sem lehet hibás.
A tájnyelvi meg ráadásul itt és most él, még használata sem nevezhetõ furcsának. Persze sokaknak furcsán hangzik egy-egy tájnyelvi elem, de ez igazából nyelvi gazdagság és beszûkült, de sajnos elég elterjedt nézet, hogy a tájnyelvi beszélõ az "csak egy gyökér vidéki" - pusztán mert nem az elterjedtebb nyelvváltozatot használja. Sajnos nekem is sok "pesti" tájnyelvi hibám van, de hát itt éltem mindig is :)) Sajnos ennek az általános "pesti" beszédnek is sok csúnya eleme van, különösen a mondatvégi hangsúly nem az igazi sok embernél (és akkor még nem is említettem az affektálós, nyávogós, "plázacicás" mondatvégi elnyújtást - igen, végülis ez is nyelvváltozat, de nagyon csúnya és még vélteltenül sem keverhetõ össze egy megóvni való tájnyelvi változattal).
Szóba került a -ba/be, -ban/-ben is. Egyértelmûen hibás a kettõt keverni, felváltani (pl. "Az asztal a szobába van."). Elõfordulhat, hogy van tájnyelv, ahol ezt valóban keverik, (vagyis -ban helyett -ba-t használnak), ott ez a téjnyelv része, megengedhetõ. Egyébként meg teljesen hibás! Gyengébb agyi képességûeknél ilyenkor jön a válasz: "de én azt a tájnyelvi változatot használom a -ban/ben esetében" :) Ez viszont nem tájnyelv, ez nem úgy mûködik, hogy összeválogatom a jó kis kivételeket, csak hogy úgy beszéljek, ahogy akarok, illtve nincs "egy személyes" tájnyelv :D
Nem tudom, szóba került-e az ik-es igék ragozása. Ismert a dolog: eszek-eszem. Igazából az ik-es igék pont egy olyan példa, hogy már akadémiai szinten is elfogadottá vált a köznyelvi használat, azaz hibásnak már nem lehet nevezni (sõt, lassan megérjük azt is, hogy az ik-es igék régies használatnak számítanak), de persze ha a választékos beszédre törekszünk, akkor illik tudni és használni. :)
Viszont aki használja, az legyen következetes!!! :D Sokan vannak, akik használják, de mégsem tudják, hogy E/3 alak felszólító módja "-ék": "Õ ne egyék több almát, mert már csak kettõ van!" Vagy ismertebb: "Aki nem dolgozik, ne is egyék!"
Az ik-es igés "hibákat" ("eszek", "alszok") sokan a "nákolással" (pl. "úgy aludnák egy jót!") veszik egy csoportba, de szerintem ez utóbbi sokkal durvább és egyáltalán nincs is olyan szinten elfogadva.
Volt még egy érdekes kategória itt, a furcsa hangzású szavak, amiket emiatt nem vagyunk képesek helyesnek elfogadni, pedig lehet, hogy bizonyos szabályok szerint helyes lenne. Áltlában ezek azért is hangzanak furcsán, mert kevésbé használatosak. :) Kivétel talán a sokat emlegetett "csuklik" ige E/2, tegezõs változata, felszólító alakban. A "csukoljál" hülyén hangzik, ami talán helyes is lehet, de mentõ ötletnek valóban jobban hangzik a "csukladozzál". Igazából nem is nagyon használnánk ezt a kifejezést, de elé téve a "ne"-t, a felszólítást már gyakorlatiasabb (talán régen az emberek nem kérték meg egymást, hogy ne csinálja, hiszen nem direkt cselekvés) :D
Baromi érdekes a nyelvünk, rengeteget lehet (intelligensen) vitatkozni egyszerû dolgokon is és hihetetlen rádöbbenések történhetnek azzal, aki kicsit beleássa magát.
Biztosan sok dologtól fogunk még agyvérzést kapni, ha majd egy újságban elõször meglátjuk vagy ha az aktuális "hivatalos" nyelvi álláspont vagy a valóban hivatalos helyesírási szabály furcsán változik. A legjobb, amit tehetünk: továbbra is az ilyen fórumokon kibeszéljük az egészet :D
DE A LÉNYEG:
Ha nem is tudunk teljesen helyesen írni, attól még igenis lehet törekedni arra. A nyelvi igénytelenség, sivárság egyáltalán nem jófej dolog, persze egyáltalán nem kötelezõ igényesnek lenni. Lehet mosdatlanul, büdösen is járni az utcán. Azért is megszólják az ember, így senki se csodálkozzon, ha esetleg írása alapján szólják vagy ítélik meg.
(Valóban elég hosszú lett, biztos tele van hibával is és biztos kimaradt végül jópár gondolat :D)