Mindig azok mennek el korán, akiknek a legtovább kellene velünk maradniuk, hogy lássuk, tudjuk, mennyire fontos a tartás, a nagyvonalúság, hogy segítsenek fölülemelkedni a percemberkék alattomos, sunyi támadásain, hogy erõt meríthessünk ahhoz, hogy önmagunk maradjunk.
Tegnap 18 óra 40 perckor, 59 éves korában elhunyt Knézy Jenõ.
A kiváló sportriporter 1944. augusztus 19-én született Nagyváradon. Az Agrártudományi Egyetem Mezõgazdasági Gépészmérnöki Karán 1969-ben szerzett diplomát, majd 1971-ig üzemmérnökként dolgozott. Ezután választotta a sportújságírást, a Magyar Televízió sportosztályán riporterként, majd fõmunkatársként, rovatvezetõként dolgozott. Neve az utóbbi harminc évben egybeforrott a televíziós sportközvetítésekkel, állandó kommentátora volt a nyári, illetve a téli olimpia eseményeinek, labdarúgó világ- és Európa-bajnokságoknak, válogatott és nemzetközi kupamérkõzéseknek csakúgy, mint számtalan hazai bajnoki összecsapásnak.
Mindig azok mennek el korán, akiknek a legtovább kellene velünk maradniuk, hogy lássuk, tudjuk, mennyire fontos a tartás, a nagyvonalúság, hogy segítsenek fölülemelkedni a percemberkék alattomos, sunyi támadásain, hogy erõt meríthessünk ahhoz, hogy önmagunk maradjunk.
Mindig azok mennek el korán, akikre számítani lehet. Mindehol, mindenben… Akik nem tesznek semmi mást, csak vannak. Megbízhatóan. Ha errõl beszélnek nekik, nem értik, mirõl van szó, eszükbe sem jut, hogy amit õk tudnak, az manapság különleges.
Mindig azok mennek el korán, akik csak komolyan képesek tenni a dolgukat. Akik tudják, mi a fontos, és mi nem az, akik képtelenek elviselni a felkészületlenséget, a trehányságot, a lustaságot, a felületességet, akiknek a gondolataiban nem az elmúlás jelenti a halált, hanem az örök emberi értékek semmibe vétele.
Mindig azok mennek el korán, akik szeretik az életet, akik megtalálják a nagy rohanásban a pillanat szépségeit, akik mindennél többre tartanak egy jó pohár bort, egy baráti gesztust, érzik, hogy mit ad a lemenõ nap látványa, a tenger morajlása, tudják, kérkedhetünk akármekkora hatalommal, a természet erõsebb nálunk.
Knézy Jenõ. 59 éves volt. Negyven esztendeje – még mérnök hallgatóként – egy Keleti Károly utcai lakásban, gombfocizás közben arra intett bennünket, a vereséget nehezen tûrõ tizenéveseket, hogy méltóság nélkül nem megy. A gyõzelem fontos, de a tartás mindennél lényegesebb.