– Egy dologra azonban még nem derült fény: honnan nyeri a készülék az energiát?
– Nem elsõsorban a nagyfeszültségen keresztül, hanem a nagy áramon keresztül csatolja ki a készülék az energiát „a levegõbõl”. Ennél többet nem szeretnék errõl mondani.
– Pedig egy fizikus már úgy nyilatkozott a hírek kapcsán, hogy akár Nobel-díjat is érhet az energiacella megvalósítása.
– Lehet, hogy egyszer majd a feltalálók ezért Nobel-díjat kapnak, de hangsúlyozom, nem vagyok a feltalálók között, én a projekt gyártói között vagyok. Általában azt tudom mondani, hogy azoknak a berendezéseknek a tömeges gyártása, amelyek új vagy nem ismert elven mûködnek, csaknem annyi problémát okoz, mint a prototípus kifejlesztése. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy az én ipari potenciálomban és a nagy sorozatgyártásban lévõ tapasztalatunkkal mi a gyártásra koncentrálunk. Tehát nem foglalkozunk olyan elméletekkel, amelyek még kísérleti fázisban vannak. Egyszerûen azért, mert tudom, hogy egy ötlet felvetésétõl a prototípus elkészítéséig hány év telhet el. Csak emlékeztetõül, mielõtt 1981-ben a Mûszertechnika magánvállalkozást létrehoztam, közel tizenhat évig dolgoztam egy kutatóintézetben, tehát mint kutatásfejlesztõ mérnök tisztában vagyok a kutatásfejlesztés buktatóival, hogy a kész termékig mennyi mindenen kell keresztüljutniuk a fejlesztõknek. Felhasználva kutatásfejlesztési tapasztalataimat ezért ragaszkodom ahhoz, hogy csak olyan termékkel foglalkozzunk, ahol a prototípus kész, kellõen le van tesztelve, és csak a sorozatgyártást kell megoldani. A berendezés nemzetközi kooperációban készül, magyar részrõl Székesfehérvárott lesz a gyártás központja, az elektronikai egységek a Videotonban, a logisztikai és szállítmányozási rész pedig az Ikarusban. Bizonyos részek gyártása pedig más országban történik, onnan fog hozzánk érkezni végösszeszerelésre. Õsztõl indítjuk a gyártást, elõször húsz-ötven darabos sorozattal, utána kétezer, majd százezer, és a következõ években már évente egymillió darabot kívánunk gyártani. Célunk az is, hogy a projekt mellé álljon több ország kormánya is, és szinte egyszerre jelentse be három-négy ország miniszterelnöke, hogy ez fontos a számukra, illetve az Európai Unió országai számára.
– Esetleg nagykövetekkel is egyeztet a témában?
– Ezt a felvetést nem szeretném kommentálni.
– Természetesen nem, a másik három téma kommunikálásában azonban más stratégiát követek. Összességében négy kulcstémával foglalkozom. Az energiacella mellett egy másik találmány is nemzetközi fontosságú. Errõl csak annyit mondhatok, hogy a dízelmotorok fogyasztásának és környezetszennyezésének redukálásáról szól. Titoktartási kötelezettségbõl és más okokból sem nyilatkozhatok a részleteirõl, de annyi bizonyos, hogy világviszonylatban ez is számottevõ projekt lesz. Alapvetõen módosíthatja az autógyárak fejlesztési stratégiáját a következõ években.
– Mégis, nem tudná körülírni, miként képzeljük el?
– A dízelmotorok fogyasztását körülbelül húsz százalékkal lehet csökkenteni, a környezetszennyezését pedig a nullához tudjuk közelíteni, még használt motorok esetében is. Így lehet, hogy értelmét veszítheti a benzines Otto-motorok gyártása. Az Egyesült Államokban és Kanadában szabadalmi oltalom alatt van a találmány, Európában most folyik a szabadalmaztatási eljárás. Ennek végén a titoktartási kötelezettség is megszûnik. Személygépkocsiban már kipróbáltuk a találmányt, nagyon jól mûködik, most kezdjük a buszos teszteket. Ez óriási elõnyt jelenthetne a régi dízelmotorok használatánál, mert a legmagasabb szintû, Euro–5-ös szabványnak is megfelelnének ezen egység beszerelése után.
Kiemelendõ: "Az Egyesült Államokban és Kanadában szabadalmi oltalom alatt van a találmány" - tehát akkor az adott szabadalom megtalálható a kanadai vagy az egyesült államokbeli szabadalmi hivatalok szabadalomkeresõjében. De a Google-nak is van szabadalomkeresõje.
Ez utóbbiban kerestem Széles Gábor, a Mûszertechnika nevét - sajnos sikertelenül. De lehet, hogy rosszul kerestem. ;)