Loál János 2012. dec. 26. 21:22 | válasz | #1906
- Nagyon nehéz napom volt tegnap. Kicsit felhúztam magam az irodában. - Akar beszélni róla? - Tudja van egy szerzõdés, amit szeretnék megtalálni. *sóhaj* Mondja, hogyha egy cég, egy irodalmi ügynökség, másolatot készít minden szerzõdésrõl, minden egyes szerzõdésrõl, amelyet ügyfelekkel köt, és aztán beteszi egy aktába, a megfelelõ aktába, annak a másolatnak ott kéne lenni. - Igen, ott kellene lenni. - Kellene! Igaz? - Igen. - Igaz? *sóhaj* Igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen... - Hacsak persze véletlenül nem iktatták rosszul. - Há! Rosszul iktatták? - Igen, rosszul iktatták. Valamikor, valaki egy dokumentumot rossz aktába tesz, és akkor tévesen iktaják. - Ki? - Így jóval nehezebb megtalálni. - Ki? Ki? Hogy érzi ezt, ki? - Azt nem tudom, hogy pontosan kicsoda. - Nem tudja? - Nem, nem tudom. Az, aki legelõször iktatta, de... Az ég szerelmére, Peter, tõlem nem hall semmi olyasmit, amit már eddig is ne tudott volna. - Na de hogy tud valaki tévesen iktatni valamit? Mi lehet egyszerûbb? Csak az ábécét kell tudni! Csak be kell tenni a megfelelõ aktába! - Persze. - Ábécé sorrendbe, ugye? Tudja, Á, BÉ, CÉ, DÉ! É, EF, GÉ! - Peter. - HÁ, Í, JÉ, KÁ, ELLEMENÓPÉ! - Peter! - KÚ, ER, ES, TÉ, Ú, VÉ, IKSZ, IPSZILON, ZÉÉÉÉÉ! - Magának nem kell. - HÁÁÁÁÁ! CSUPÁN CSAK ENNYIT KELL TENNIE! - Áhá... Nagyon jó, maga ismeri az ábécét. - ILYESMIBEN ÉN NEM TÉVEDEK! SOHASEM! EGYSZER SEM! - Ebben én is biztos vagyok. Erre én... - DE TUDNI AKAROM, HOGY KI TETTE! - Erre én nem tudok választ adni magának. - Nem tud. - Nem, nem tudok! - Háhh... És még pszichiáternek nevezi magát?