Arsenal szurkolóként ellenszenves volt az Mu-ban. Habár tehetségét elismertem és az ellenszenv is a tőle való félelemből fakadt. Na meg persze, hogy takonyként mekkora arca volt. Ahogy a Realba igazolt kíváncsi voltam rá, mire megy ott. Azelőtt a Madrid sem volt a kedvencem. Aztán 9 év után azon kapom magam, hogy a meccsek 95%-át láttam, amin Ronaldo pályára lépett. Kritikusából rajongójává váltam. Mint személyiséget lehet szeretni vagy nem szeretni, mert pökhendi, önző és hiú. De sportemberi teljesítményét nem tudom vitatni. És amivel ő engem egy életre rajongójává változtatott az a munkamorálja, a győzni akarása. Sose szerettem belemenni a Messi vs CR vitákba, mert két különböző stílusú focista. Messi istenadta tehetség, aki zsigerből focizik. Ronaldo pedig kőkemény munka által érte el amit. 33 évesen amilyen góléhesen, trófea éhesen, sikeréhesen játszik, amilyen keményen dolgozik, hogy fitten tartsa magát, ahogyan átalakította stílusát és szélsőből halálos befejező csatár lett...hihetetlen ambícióról tesz ez tanúbizonyságot. És valahol ennek tudható be az önzősége, a rinyálása. Megszerettette velem a Madridot, egy életre lekötelezett, mint rajongója és rendkívüli példaértékkel szolgált. Nem örülök neki, hogy elment. Nem szeretem sem a Juvét, sem az olasz focit. De őszintén remélem, hogy a környezetváltozás, a kihívás új lendületet ad neki és lábra húzza az olasz csizmát.