Nem olyan biztos, hogy semmi nincs utána. De ez végülis felfogás kérdése. Persze, mindig lehet találni olyat, amire ráfogja az ember, hogy hûdejó, márcsak ezért is érdemes élni. Nade miért kell adott esetben áltatni magunkat, hogy van értelme. Az a nagy helyzet, hogy bizony sokaknak tényleg nincs. Én nem tervezem hogy öngyi leszek, de manapság nekem se könnyû az élet hogy finoman fogalmazzak. Tudom, így vannak ezzel sokmillióan, de az engem hol vigasztal? Nem kívánom senkinek se azt az érzést, hogy jópár évig tele van tervekkel, álmokkal, aztán beüt a krach és hirtelen semmivé lesz az egész. Unom már a süketelést, hogy mindenki csak azt szajkózza "reménykedjünk, hátha jobb lesz". Az hát, végülis 50% esélye van, vagy jobb lesz vagy nem...
#668:Mondd neki, hogy nagyob baja sose legyen(már ha tényleg csak magánéleti válságról van szó). Írod, hogy van barátja dögivel, akkor meg segítsetek neki. Lehet hogy elcsépelt duma, de tényleg "Bajban ismerszik meg a jó barát." Ha nagyon durva a helyzet, akkor meg ne szégyelljen orvoshoz fordulni.
Informatika és tudomány
