"Nem kezdõdött jól a napunk, reggel értesültünk arról, hogy megbüntették a csapatunkat. A kísérõautót vezetõ csapatfõnök az egyéni idõfutam során túlságosan közel jött hozzánk, ezért három klubtársammal együtt húsz másodperces büntetést kaptunk, míg a csapatvezetõnek minden versenyzõ után kétszáz svájci frankot kell fizetnie. A szabálytalanságnak az volt az oka, hogy az autóban nem mûködött a hangosbeszélõ mikrofonja, a kísérõ pedig igyekezett minél közelebb jönni, hogy be tudja mondani nekünk az idõeredményeket. Természetesen így nem jutottunk elõnyhöz az ellenfelekkel szemben, de az tény, hogy a szabályokat megszegtük, hiszen a kísérõautó tíz méternél jobban nem közelítheti meg a versenyzõt. Néhány ellenfelünk sokkal komolyabb büntetést kapott, két spanyol nem is folytathatta a versenyt, õk jobban áthághatták a szabályokat, de errõl csak õk tudnának beszélni.
A szombati szakaszra sem enyhült a hõség, ráadásul ismét nagy tempóban kezdtünk, már a legelején elkezdõdtek az ilyenkor szokásos szökési kísérletek. Én is próbálkoztam, többször is, de nem jártam sikerrel. Amikor tízen megszöktek, egy kicsit lecsillapodott a mezõny, aztán a frissítõállomás után a US Postal és a Saeco elkezdte az üldözést. Nem tudom, hogy az olaszoknak milyen érdekük fûzõdött ehhez, talán Simoni jobban érezte magát, bár végül nem szerepelt valami fényesen. Ahogy elkezdõdött az üldözés, számomra is egyre nehezebb volt a verseny, a nagy melegben és a nagy tempó mellett nem éreztem jól magam, nehezen lélegeztem, ennek az lett a vége, hogy az elsõ emelkedõ elején beálltam a grupettóba, így nevezzük az utolsó nagyobb bolyt, és végül harminchárom perces hátránynyal értem célba.
Vasárnap és hétfõn még nehezebb szakaszok várnak ránk, ha ezeken át tudom magam verekedni, akkor már biztosan eljutok Párizsig.”