Minden élõlény számára a legfontosabb saját génkészletének továbbörökítése. Ez egyrészt létfenntart viselkedésben nyilvánul meg.(elmenekül a ragadozó elõl, zsákmányt ejt stb.), másrészt a fajtársak közti agresszióban. Az agresszió lehetõvé teszi az élõlény számára, hogy megvédje a területet amelyen táplálékot talál, a párzópartnerét, valamint azokat a helyeket ahol magát és felnövekvõ utódit biztonságban tudhatja. A legtöbb állat miközban agressziót alkalmaz ÖSZTÖNÖSEN elkerüli a komolyabb sérülések okozását. A szarvval/aganccsal rendelkezõ állatok például a legritkább esetben sebesítik csak meg egymást, a halálos mérgû kígyók sosem használják a marásukat egymás ellen. Ennek persze õk nincsenek tudatában, egyszerûen nem képesek ezeket a "fegyvereket" egymás ellen használni.
A fejlettebb intelligenciájú élõlényekben mint amilyen az ember is ezt az ösztönös tiltást összetett belsõ gátlások váltják fel. Ezek pedig tudatosan leküzdhetõk. Például a harcikutyák kitenyésztésénél az ember tudatosan az olyan génkészlettel rendelkezõ egyedeket szaporította amelyek képesek voltak leküzdi megukban azt a belsõ gátlást, hogy a fajtársuhat súlyosan megsebesítsék. Így lehetséges az is , hogy az emberek hatalom érdekében képesek ölni, lopni csalni hazudni stb. A mi esetünkben persze jóval bonyolultabb a helyzet, számos társadalmi szabály és viselkedési norma is közrejátszik, és a nagyobb agykapacitás is több lehetõséget ad az agresszió/hatalomvágy kiélésére.