Német, Magyar, Orosz és Amcsi. Mind 2. világháborús.
Mi faterral piacokon vásároltuk össze. Itt alföldön megvan, hogy melyik vasárnap hol van kirakodóvásár és mindig járjuk körbe a falukat. Az utóbbi fél évben már nagyon kevés az igazi érték elötte csak a pénzünk szabott határt. Utoljára mikor venni akartunk egy 1. vh-s francia sisakot 10ezerért adták. ez legalább egy éve volt szóval azóta csak drágább lehet.
A boldokban nem érdemes venni ilyen régiséget mert méregdrága legalább 4-szerese az ára. A kirakodóvásárokon is vigyázni kell mert ott is van olyan aki boltos fõleg az árakból és az áróból derül ki.
Nagyon jó szem kell a régiségek kiszûréséhez mert ilyen piacon a rozsdás szöget is árulják. Mi mindig alaposan végignézzük a portékákat van olyan, hogy örökös viszi ki a nagyszülõ holmiját és fellelhetõ egy-két régiség amit "olcsón" adnak mert nem tudják a valódi értékét. A leggyakoribb régiség a lõszehüvely amibõl egy mázsa van otthon, de van tõr is meg sisak.
Ki kell tapasztalni melyik vásár a tuti hely.
Mi nem veszünk military boltban cuccot mert fölösleges.
Az utolsó tõrhüvelyt néhány hónapja találtuk szeméttelepen amikor vittünk ki szemetet és az õr megmutatta értékeit amiket kiguberált. Ingyen ide is adta a hüvelyt amigez megvolt az öv is csak a tõr hiányzott.