Voltam vagy tizennégy, aszidtem, hogy a bõ gatyesz a nagyon tökös. Letolva hordtam, tök állat volt. Bírtam, hogy minden elfér a nagy zsebekben, meg olyan qrva jól néz ki. Csak éppen csaj nem akadt, akivel járhatok.
Voltam vagy tizenhét, és nem volt lány, akivel lehettem volna úgy. Aztán akkor összejöttem egy csajjal. Felmentünk hozzá. És a kövi történt.
Csaj: - Amúgy jó srác vagy.
Én: - De?
- Csak tök gáz ez a méteres gatyesz.
- Miért, állati jó, totál fasza csávó vagyok.
- Azt csak hiszed. A bratyesz sose venne föl ilyen surmó dolgot.
- Mer?
- Csakis szûkebb gatyákban jár, az a menõ. Tudod hány csaja volt?
- Buzis a szûk!!
- Asz csak hiszed?
- Kiba jó ez a nagy gatya.
- Lósegge. Nem izgulok rá, pedig jó srác vagy. Na, hozok egy bratyeszgatyeszt, vedd föl azt, figyusz.
- Nemá!
- De. Itt van, neki úgysé kõ, mer kinõtte, de állati baró volt benne. Jó kis farmer ez.
Kimentem, beleküzdöttem magam. Alig fért el benne a bráner, totál buzinak éreztem magam. De a csajom.....
- Hú, baszki, djó tökös csávó lettél.
Leültem a díványra, feszült úgy, hogy féltem szétreped rajtam. A csajom meg úgy nézett, hogy nem hittem el.
Odaült mellém, nézünk egy filmet, persze némi tapi ment. Nem is bír felállni a brokim, mert nem volt neki hely. A csajom meg megszólal.
- Jó vagy.
Aszt odanyúlt a dákómhoz.
Én meg lestem, mint nagyi a moziban.
Állat volt, elvesztettem azt, amit nem is akartam megtartani. Kiba jó kis kaland volt a nõci.
Akkor elhatároztam, áttérek a szúkebbre. Tapadtak rám a csjok, szereztem egy szolídabb bakancsot, betûrtem a gatyaszárat. Nem vót könnyû megszokni, vagy egy hónapig szarul éreztem magam, de má összjött néhány kiscsaj. Szóval jó dolog, ha nem akarsz nagy cuccokban repeszteni.
Megszoktam a bakancsot meg a szûk farmert vagy kordot. Szerintem ma már nem sûrûn vennék fel rapgatyát, mert minek. Ha egyszer ez kell, hát legyen. Alá persze nem boxer kell, hanem kisgatya, de azt is megszoktam. Nehezen tud felállni a brokim benne, de ha lehámozza az aktális nõm, egybõl kipattan.
Szóval szerintem is inkább szûkebb bakancsban, az olyan fiús.
Más.
Bõgatyesz.
Vagy egy évvel elõtte történt. Voltunk dizsibe, de meguntuk. Haverrel haza körrúton, bambaultunk, kicsit beállva, de nem ám totál.
Bambulunk, lõdörgünk, erre haver elereszt egy méteres fingot. Mondom neki:
- Baszki, mi van?
- Há köllött.
- Ne má, itt betojsz mindágy.
- Ja, vagy három napja nem préseltem semmit a jukamon.
- Mi van?
- Kéne egy jót nyomni.
- Itt?
- Gyere a mellékutcába!
Azt lefordultunk a sarkon, haver látom, beterpeszt, hasa mozof.
- Micsinálsz.
- Megküldöm.
- Mi?!!!!!
- Ha kõ.
Azt hallom, hogy nyög. Jó bõ gatyában voltunk. Mondja:
- Figyusz, csináltam már. Ne aggódj!
- Micsoda? Itt fogsz...
- Ja, nincs alsó, nehogymá horgyak.
- Baszki, ne mááááá+
- Késõ, jön.
Hangosan nyögdécselt, Unfffffffff, unffffffff, azt hallom, ahogy nyomja. Rázza a lábát, és látom a matériát az aszfalton. Nyom vagy még néhányat, ráz...
- Hú, baszki, nem semmi vagy.
- Ugyan, erre jó a bõ gatyó. Csak rányomsz, aztán kijün.