Hát az felejthetetlen emlék! Még vasárnap hajnali 1-kor indult a kis rajongóklubunk (4 fõ) innen Kiskõrösrõl és reggel 8-ra értünk Zágrábba. Mi vettük meg az elsõ jegyeket aznap a döntõre. Délelõtt a csarnoknál találkoztunk a lányokkal és beszélgettünk velük, valamint a gyúróval és Sinka Lászlóval is. Akkor tudtuk meg, hogy többen is lázasok és nem jöttek le délelõtt az átmozgatásra. Aznap az egész környék tele volt Magyarokkal.
Háromkor nyitották ki a kapukat és bezúdult a Magyar szurkolósereg kb. 15 francia kíséretében...
A hangulat fantasztikus volt a csarnokban, mindenütt Magyarok, úgy tûnt el se jöttünk otthonról. Mellettünk két horvát hölgy is volt és velünk szurkoltak, a hangosbemondó sokszor magyarul is beszélt. A meccset eksztázisban néztük végig, sajnos a végét mindnyájan tudjuk, de így is gyönyörû volt és megtapsoltuk a lányokat! Egyébként amit Mocsay mondott azt mi is láttuk, a francia öltönyös "uriember" valóban a szünetben a jatékoskijárónál odament a két bíróhoz és hadonászva magyarázott nekik (mi szemben voltunk).