Matematikailag a kezünkben a sorsunk, ha a norvégokkal és a románokkal állunk azonos pontszámmal, akkor jó esetben 18, rossz esetben 19 gólos győzelem kellene a hollandok mögötti második helyhez. Ötös körbeverésnél még több leendő eredményt kellene ismerni, de ha 10 gól fölött verjük a románokat, akkor a norvégok mögött reális lenne továbbcsorogni.
Ezek erősen valószínűtlen forgatókönyvek, de ha fáradtak lesznek holnap a románok, akkor elvileg összeomolhatnak. Nem mintha komolyan építenék erre, de nem elképzelhetetlen csoda, elnézve a mai játékukat egy norvég vagy orosz válogatott számára még nem is tűnne fantazmagóriának. És még az is lehet, hogy jók lesznek holnap, de valahogy nem rettegek tőlük.
Engem elsősorban az érdekel, hogy tegyünk meg mindent, egy szoros győzelem is szép lenne a románok ellen. Akárhol végzünk, a körülményekhez képest a Rasmussen-éra legbiztatóbb világversenye lesz ez már.
Mi egyébként kilenccel többet lőttünk a norvégoknak, mint a hollandok, de olyan gyorsan kapta a gólunkat a felállt falunk is (ebből a szempontból talán csak a 2010-es Eb-n aláztak ennyire), hogy rengeteg támadás volt a meccsen. A hollandok többször tudtak sikeresen védekezni.