Én azt írtam, hogy a tervezõmérnökök nem törõdtek a túlságosan a biztonsággal. Hogy a Bf-109E-nél beépítettek egy páncéllemezt a pilóta mögé, egy dolog (ami amúgy a 23mm-es gépágyúlövedék simán átvitt). Viszont a pilóta még a Konrad-ban is gyakorlatilag az üzemanyagtankon ült...
A németharckocsiknál a páncélvédelem valóban jó volt (legalábbis a Tigris I. és II. esetében) - viszont az összes frontvonalbéli szolgálatott teljesítõ harckocsi benzinüzemû volt, ahogy az amerikai tankok is. Az oroszok viszont Diesel-motorokkal szerelték fel tankjaikat, amely kevésbé volt tûzveszélyes.
Szóval az, hogy kímélték-e az emberéletet a harcjármûvek tervezésénél, szerintem túlzás. Ha valami nagyon szembetûnõ hiba volt, akkor javították, de ennyi.
Viszont a szovjet tervezõérnökök a második világháború után azért óvták annyira a katonák életétt, mint a NATO-ban dolgozó társaik. Hangsúlyozom, itt a tervezéskori/kivitelezéskori gondolkodásmódról van szó...