Az M109 története igen messzire, egészen 1952-ig nyúl vissza, mikor is katonai vezetés sûrgõsen kérvényezte, hogy új önjáró lövegre van szüksége, hogy leválthassa a 155mm-es M44-et. 1952 Augusztusában el is készültek az elsõ tervek, még 156mm-es ágyúval, de ezt elvetteték, és újat kértek. Ezt 1953 Szeptemberében mutatták be a T196-ot, és végül 1954 Májusán fogadták el.
Eközben T195 néven egy 110mm-es ágyúval felszerelt változat is készült, azonos testel és felépítménnyel, mint a T196. 1956 nyarán azonban mindkét tervet átdolgozták, mivel a NATO-szabványosítás miatt a 110mm és 156mm-es lövegek nem kerültek rendszeresítésre, így a T195 egy 105mm-es, a T196 pedig egy 155mm-es tarackot kapott. 1959-ben újra áttervezték a két önjáró löveget, benzin üzemû motorjukat Diesel-motorra cserélték le, ezt a változatott T196E1-nek keresztelték. 1961-ben két proto-példány sikeresen teljesítette a teszteket, és a hadsereg rendszeresítésre ajánlotta a T196E1-et, M109 jelöléssel.
Az M109 1963-ban állt szolgálatba, még a viszonylag rövid csövû 155mm-es tarackkal, amely maximális lõtávolsága 14,600 méter volt. Feladata a frontvonali csapatoknak közvetett irányzású (ballisztikus pályán való tüzelés) vagy szükség esetén közvetlen irányzású (lapos szögben való tüzelés) tûztámogatást nyújtani. Légi szállításra alkalmas (C-141, C-5 gépekkel), és jó terepjáró képességének köszönhetõen gyorsan a frontvonalra jutattható, és ott a harcoló csapatok mozgását képes követni.
360°-os tûzívvel rendelkezik, de csak álló helyzetben tüzelhet, önvédelmére egy M2 12,7mm-es géppuska szolgál, amely a torony tetjén kapott helyet. Személyzete hat fõ, melyek a parancsnok, a tüzér, a sofõr és három töltõ-kezelõ. A jármû teste és tornya aluminium ötvözetbõl készült, hegesztett kivitelben. A viszonylag vékony páncélzat csak a kézi lõfegyverek ellen (7,62mm-es géppuskáig) illetve a repeszek ellen nyújt védelmet. A sofõr a test elején, bal oldalon kapott helyet, és három periszkóppal rendelkezik (éjjelátóval nem), a parancsnok a torony jobb oldalán ül, és 360°-os látást biztosító periszkópot kapott (éjjelátóval), míg a tüzér a torony bal oldalán ül.
A torony hátulján, oldalt egy-egy, valamint a hátsó felén két ajtó található, amelyeken keresztül a lõszert a toronyba, onnan pedig a lövegbe lehet juttatni.
A meghajtásról egy Detroit Diesel gyártmányú 8 hengeres, kétütemû turbódiesel-motor a test elején kapott helyet az erõátviteli egységgel egyetemben. A jármû belsõ tere nem zárható légmentesen (egészen az M109A4-ig), elõkészítés nélkül 1,828 méteres gázlóképességel rendelkezik. Ellátható úszó-szettel, amely 4-4 légzsákot jelent a jármû oldalán, és egyet az orrán (a légzsákon alaphelyzetben nincsenek a jármûvön, azt külön szállítják), vízben 6km/h haladási sebességre képes, amelyet a lánctalpak mozgásával ér el. Szárazföldön 360km megtételére képes egy feltankolással, maximális sebessége mûúton 54km/h.
Mielõtt tovább mennék, szót kell ejteni az M992 FAASV (Field Artillery Ammunition Supply Vehicle - kb. Harctéri Tüzérség Lõszerszállító Jármû) ról, amelyek az M109-esek lõszerutánpótlását szállították. Ez gyakrolatileg egy olyan M109, amelyen nincs torony, hanem annak helyére egy hegesztett felépítmény került, amelyben 93db 155 mm-es lövedék és 99db meghajtótöltet, valamint 104db gyújtószerkezet került (az ágyú töltése úgy kezdõdik, hogy a gyújtókat becsavarják a lövedékbe, az immár éles lövedéket betöltik, behejezik a meghajtótöltett és végül zárják a zárszerkezett). Az M992-nek kétfõs személyzete van, és képes 105mm-es, 120mm-es, 155m-es, 185mm-es és 203mm-es lõszerek szállítására is. Az Öböl-háború tapasztalatai alapján mind a 125db M992/M992A1-et átalakították M992A2-vé, amely új motort kapott, valamint átalakították a lõszerek átpakolására szolgáló berendezéseket, amelyekkel sok gond volt az Iraki körülmények között. 1999-ig további 802db-ot gyártottak le ebbõl a változatból. Az M992A2 96db 155mm-es lövedéket és négy "Copperhead" rakétát szállít.
Viszonylag rövid idõ alatt kiderült, hogy a sereg számára nem elegendõ az M109 lövegének hatótávolsága, ezért egy hosszabb csõ beépítését kérték a meglévõ M109-esekbe. Az átalakított példányok lettek az M109A1-esek, amely gyakorlatilag annyit tett, hogy némileg hosszabb lövegcsõvel látták el az M178 tarackot, így az 18.100 méteres hatótávolságot biztosított.
Az üzemeltetési és harctéri tapasztalatok alapján azonban további változtatásokra tartottak igényt, elsõsorban a löveg visszarugást elnyelõ- és helyretoló rendszerét, a motor egyes elemeit, az ajtókat, a hidraulikus berendezéseket alakították át, valamint egy kisegítõ tároló került a toronyra, amelyel 22 további lõszert vihetett magával a személyzet.
A fõ változás azonban az M185-ös hosszúcsövû tarack volt, amelyel 18.000 méteres lõtávval rendelkezett. Az elsõ M109A2 1979-ben lett leszállítva, és összesen 103db-ot gyártottak az US Army-nak, és további 36db-ot a Nemzetõrségnek, 1982-ben.
Az M109A3 gyakorlatilag megegyezik az M109A2-vel, ám ezek nem legyártott példányok, hanem az M109A1-esek átalakításával lettek létrehozva.
Az M109A4 az M109A2/A3 további átalakítását jelentette, elsõsorban a Nukleáris, Biológiai és Vegyi fegyverek (NBV)elleni védelemmel foglalkoztak, légmentesen lezárhatóvá tették a teljes belsõ teret, és légszûrõket szereltek be a tiszta levegõ biztosítására. A harctér alján kifolyókat alakítottak ki, hogy egy esetleg NBV támadás után alkalmazott lemosófolyadékok illetve víz könnyen eltávolítható legyen a harctérbõl. Lecserélték továbbá a töltõk üléseit, és átalakították a lõszertárolókat, mivel ezekre sok panasz érkezett a személyzettektõl.
Még az 1980-as évek végén újabb fejlesztés következett: új, M284 jelû löveggel cserélték le a régit, amely már 22.000 méteres lõtávot biztosított, és természetesen az M109A4 fejlesztéseit is tartalmazta. Azokat az M109A2/A3-akat, amelyeket nem újítottak fel az M109A6 "Paladin" szintre, M109A5-é alakították át.
Nemzetközi szinten meg kell említeni a németeknél az M109A3G (German) található meg (ezeket most váltják éppen le), amely német 155m-es tarackot kapott. Az olaszoknál az M109L, amely az FH-70 lövegét kapta meg, az Izraeli M109AL-t, amelyen több változtatást eszközöltek az alkalmazási körülmények miatt (pl.: plusz géppuska). Dél-Korea az M109A2-õt licencben gyártotta K-55 jelöléssel, gyártása 1997-ben fejezõdött be, nem kevesebb, mint 1.040db elkészülte után.
Az M109 család utolsó tagja az M109A6, amely igen komoly fejlesztés után került ki, elsõsorban az elsõ Iraki háború tapasztalatai alapján. Elláták modern navigációs és kommunikációs berendezésekkel (ezzel sok gond volt az elsõ Iraki háborúban, mivel navigációs berendezésük egyálltalán nem volt, és csak egy sima rádióval voltak ellátva), a harckocsitestet kevlár-erõsítéssel látták el, a tornyát egy-az-egyben lecserélték. Személyzetét négy fõre csökkentették, és a lõszer átpakolása jelentõsen leegyszerûsítették, az M992A2-bõl immár nem kézzel, hanem futószallagon történik. A harctérben 37 db lõszert és két "Copperhead" rakéta (errõl késõbb). Az átalakítások jelentõsen megnövelték a tömegét, míg az M109 még csupán 25 tonna volt harckészen, és az M109A5 is csak 27,2 tonna, az M109A6 már 32 tonna.
A Paladin legnagyobb újítása azonban a digitális kommunikáció és tûzvezetés, amelyel egymástól távol lévõ önjáró lövegek is nyithatnak tüzet azonos célra úgy, hogy a tûzcsapás egyszerre realizálódjon a célon. A korábbi változatoknál akár 20 percre is szükség volt, hogy egy 6 jármûbõl álló üteg harckésszé legyen, és a tûzvezetést egyszerû rádiós parancsokkal vezényelték. Az új jármû esetén a GPS-nek köszönhetõen a tank személyete és a tûzvezetõ rendszer mindig tudja, pontosan hol van a célhoz és a többi jármûhöz képest, digitális számítógépek számolják ki a lõelemeket, és mindezt egységesen lehet levezetni.
2001-ben 950db M109A6 Paladin volt az Egyesült Államok Szárazföldi Hadseregében, ebbõl 174db M109A2/A3 átalakításából, míg 786db újként legyártva.
Az M284 155m-es L/44-es tarack lõtávolsága 22km hagyományos lõszerrel és 30km pórhajtású lõszerrel.
Egy kicsit kitérnék a lõszerekre is, a 155mm-es tarackhoz a következõ fajta lövedékek voltak/vannak használatban:
M104 - "H" vagy "HD" jelölésû vegyi gáztöltetû (kivonva, a készleteket megsemmisítették).
M107 - Szabvány Repesz-Romboló lõszer
M110A1/A2 - "H" vagy "HD" jelölésû vegyi gáztöltetû (kivonva, a készleteket megsemmisítették).
M116A1/B1 - Fehér füstgránát, álcázási, megjelõlési céllal
M121/A1 - "GB" vagy "VX" jelölésû ideggáz-töltelû (kivonva, a készleteket megsemmisítették).
M122 - "GB" jelölésû ideggáz-töltetû (kivonva, a készleteket megsemmisítették).
XM867 - Fejlesztés alatt álló rádiózavaró gránát (EMP-gránát?)
M1023 RADAM - Tankelhárító és területfoglaló akna-szóró gránát
M712 Copperhead - 155mm-es tarackból kilõhetõ lézervezérlésû tankelhárító rakéta. A rávezetést végezheti földi csapat, vagy légi egység (AH-64, OH-58D, Predator, stb.)
M898 SADARM - két öníránytó tankelhárító résztöltetet juttat a célterületre
XM982 Excalibur - Fejlesztés alatt álló Rakétapóthajtásos M483A1 FASCAM gránát.
Trajectory Correctable Munition (TCM) - Fejlesztés alatt álló irányítható lövedék
Informatika és tudomány
