A PzKpfw. VI. Tiger II. kétségkívül a II. Világháború legerõsebb harckocsija volt egészen a háború befejeztéig, és a Szövetségesek nem állítottak vele szembe semmilyen harceszközt, mely hatékonyan alkalmas lett volna a megsemmisítésére. A Tiger II. kifejlesztésének tervei 1941 májusában készültek, egy évvel a Tiger gyártásának megkezdése elõtt. 1942 õszén kezdtek hozzá a tervezõk a tényleges munkához, egy új nehéz harckocsi kifejlesztéséhez, amely késõbb a Tiger helyét kellett hogy átvegye. 1944 közepére a Tiger I. még mindig rendkívül hatékony harceszköz volt, de veszélyforrást jelentettek már számára a szovjet JS harckocsik, illetve a Szövetségesek által használt páncélvadász lövegek.
Újra a Henschelt és a Porschét bízták meg a tervezéssel. A Porsche gyár két prototípus terveit készítette el, amelyek a VK4501(P)-n alapultak, és a VK4502(P) típusjelzést kapták. Az elsõ változaton, a Typ 180 (Turm Vorne)-n a lövegtorony középen helyezkedett el, míg a Typ 181 (Turm Hinten)-n a torony páncéltest hátulján kapott helyet. A Typ 181-en ezért a motort középen kellett elhelyezni, míg a Typ 180-on a motor a páncélosban szokásos helyére, hátulra került. Az alváz a gázolaj-elektromos motorral egyetemben mindkét típusban megegyezett a VK4501(P)-ben használttal. Ezektõl a különbségektõl eltekintve a két típus teljesen ugyanolyan volt, csupán néhány mechanikai alkatrész különbözött. Ezekbõl a prototípusokból csak fa modell készült.
A Henschel prototípusa lényegesen gyorsabban készült (mivel sok alkatrésze megegyezett a PzKpwf. V. Pantherrel illetve a Panther II.-vel), és hamar meg is kezdték a gyártását. A VK4503(H) teljen különbözött a Tiger I-tõl, és inkább hasonlított egy megnagyobbított Pantherre. 1943. október 30-án a fából készült utánzatát bemutatták Adolf Hitlernek. Már az elõkészültetek során legyártottak 3 darabot a kasseli Henschel telephelyen, a tényleges gyártás azonban csak 1944 januárjában kezdõdõtt meg.
Az elsõ 50 Königstigert (King Tiger, Királytigris) a Porsche által tervezett lövegtoronnyal szerelték fel, a továbbiakat már a Henschel féle toronnyal (ezeket a Krupp gyártotta). A Porsche féle lövegtornyok eredetileg a VK4502(P) harckocsihoz készültek, melynek terveit elvetették, de a lövegtorony terveit elfogadták, és felhasználták a Henschel Tiger II-iben. Míg a Porsche féle torony egyöntésû 88 mm-es löveget tartalmazott, a Henschel félén a 88 mm-es löveget két darabból illesztették össze.
A Porsche torony homlokpáncélja ívelt volt, ami egy csapdát jelentett a becsapódó lövedéknek, ezért a Henschelt megbízták egy másik lövegtorony tervezésével, amit a késõbbi példányokban általánosítottak. Az új torony egyenes páncéllemezekbõl volt összerakva az ívelt részek helyett. A Henschel lövegtorony fél tonnával nehezebb volt a Porsche által készítettnél, így a harckocsi teljes tömege 67500 kg-ról 68000 kg-ra növekedett. A lövegtornyot 360 fokban lehetett forgatni, 19 másodperctõl 77-ig terjedõ idõ alatt, amely a motor pillanatnyi fordulatszámától függött. A forgatást egy hidraulikus rásegítõ könnyítette, melyet a motor hajtott.
A Tiger II-t egy nagyon pontos, hosszú csövû, 88 mm-es 71 kaliberes löveggel látták el, valamint a fegyverzetéhez tartozott még három MG34 vagy MG42 géppuska közeli és légi célpontok ellen. A 88 mm-es löveg a Sherman, Cromwell, és T-34/85 típusú harckocsikat messze a lõtávukon kívülrõl, már 3500 m-rõl képes volt megsemmisíteni. Az öt fõs kezelõszemélyzetet vastag döntött páncélzat védte, amelyet csak néhány ellenséges fegyver tudott átütni nagyon közelrõl. Nincsen adat, illetve fotó sem látott még napvilágot olyan megsemmisült Tiger II-rõl, melynek mellsõ- vagy homlokpáncélját harcban átszakították volna. A Tiger II. azonban messze állt a tökéletességtõl, hibája elsõsorban mozgékonysága, vagyis jobban mondva annak hiánya volt. Mivel tervezésekor még nem állt rendelkezésre újabb motor, a Tiger II-t is ugyanaz a motor hajtotta, mint a Tiger I-et. A motor teljesíményéhez képest a páncélos túlnehéz volt. A másik probléma az üzemanyag-fogyasztása volt. Terepen 100 km megtételéhez közel 1000 liter üzemanyagra volt szüksége, abból pedig amúgy is hiányt szenvedett a német haderõ. A Tiger II. a motor miatt állandó karbantartást igényelt. 1944 végén a Krupp elõállt azzal a tervvel, hogy a lövegtoronyba 105 mm-es L/68 kaliberû löveget szereljenek, de a tervet nem hagyták jóvá.
Összehasonlításban az abban az idõben használt szovjet-orosz harckocsikkal a Tiger II. a T-34/85 illetve a JS-122 páncélosoknál is sokkal jobb fegyver volt. A Tiger II. gyártása 1943 decemberében kezdõdött, és 1945 májusában ért véget. Négy sorozatban gyártották, összesen 489 darab készült el az 1500-ból, amit megrendeltek. Ezek közül 150 darab szolgált a SS. nehézpéncélos-osztályokban.
1944 novemberétõl 20 Tiger II-t parancsnoki harckocsikká (Befehlswagen Tiger II. Ausf. B) alakítottak át a Wegmann gyárban, ezek további rádiós felszereléseket kaptak. Az elsõ 1945 februárjában lépett szolgálatba. Két változata volt, melyekben a rádiós felszerelés eltérõ volt. Mindkét típus csupán 63 ágyútöltényt szállíthatott.
Az elsõ Tiger II-k 1944 februárjában érkeztek meg a nehézpáncélos-osztályokhoz. Elsõ bevetésük az 501. nehézpáncélos-osztály kötelékeiben, Minsknél volt 1944 májusában, majd ezt a sandomierzi bevetés követte Lengyelország területén 1944 májusában. Sandomierznél Koborow õrnagy 53. gárda páncéloshadoszálya zsámkánya lett három Tiger II. harckocsi. Az 503. nehézpáncélos-osztályt a normandiai "Wacht am Rhein" hadmûvelethez átvezényelték a Nyugati Frontra, ahol azonban az összes megsemmisült technikai hibái miatt. Ezt követõen a Tiger II-k mindkét fronton jelen voltak, és mindenütt hatékony fegyvernek bizonyultak az ellenséges csapatokkal szemben, ha tapasztalt kezelõszemélyzet irányitotta õket. Néhány Tiger II. még Berlint is védte 1945 májusáig, amikor az szovjet-orosz kézre került. Az utolsó megsemmisített német harckocsi is Királytigris volt, melyet 1945 május 10-én robbantott fel saját kezelõszemélyzete. Jelenleg egy újrafestett példány található a belgiumi St. Vith-ben, de más példányokkal is találkozhatunk több ardenneki faluban Franciaországban.
1944 decemberében a Henschel a Tiger II. 33 tonnás, könnyû változatának (Klein Tiger) terveivel állt elõ. A harckocsiba Maybach HL 230 P 30 motort szántak, melynek teljesítménye 630 LE volt. Mellsõ páncélzata döntött volt, szélessége 80 mm volt, míg oldalsó páncélzatát még fejlesztés alatt álló rétegezett páncélzattal akarták megoldani. A Klein Tiger fegyverzete egy 100 mm-es Krupp által készített PWK (Panzerwurfkanone) volt, mely 200 mm-nyi páncél átütésére volt képes. A Klein Tiger papíron maradt.
Konverziók :
Befehlswagen Tiger II. Ausf. B - parancsnoki harckocsi
Bergewagen - mentõ páncélos (18 darabot gyártottak belõle)
PanzerKampfwagen VI. Ausf. B Tiger II. mûszaki adatai
Tömege: 68000 kg
Kezelõszemélyzet: 5 fõ
Motor: Maybach HL 230 P 30 / 12 hengeres / 700 LE
Sebessége: Úton: 35-38 km/h
Terepen: 17 km/h
Hatótáva: Úton: 170-120 km
Terepen: 80 km
Üzemanyag tartálya: 860 liter
Hossza: 7,26 m (löveg nélkül)
10,28 m (löveggel)
Szélessége: 3,65 m (páncélkötény nélkül)
3,75 m (páncélköténnyel)
Magassága: 3,09 m
Fegyverzete: 88 mm KwK 43 L/71 & 3 x 7,92 mm MG34/42
Lõszer: 88 mm-es lõszer - 80 (Porsche)/ 86 (Krupp)
7,92 mm - 5850 töltény
Páncélzata: 40-180 mm
Képek :
Henschel tornyos PVIB, jól látható a Zimmerit paszta.
A Király Tigrisek magyarországi bevetéseikhez régebben volt egy jó linkem, most azonban nem találom, viszont ilyet hogy a JS2-k elpicsázták volna a PVIB - ket... Esetleg 1 PVIB vs 100 JSII esetén (mondjuk kb ez volt a helyzet, + a szovjeteknek volt üzemanyaguk lõszerük személyzetük alkatrészük és sok sok tartalék páncélosuk, a németeknek nem).
A PVI - ról is berakok egy ismertetõt, az sem volt ám papírtigris : ).