Volt egy hajtóműves elgondolás is, az "E" végű mind a 100-as (hagyományos elrendezés) mind a 200-as (Canard-elrendezés) koncepcióból ezt vizsgálta.
A KAI végig propagálta az egy hajtóműves változatot (kvázi egy turbózott FA-50-et), de ez az F-16-tól elmaradt volna teljesítmény és fegyverszállítás képessége szerint. Az USA-tól nem kapták meg az F135 hajtómű licensz-lehetőségét, tehát csak az F100, F110, F414 és az EJ200 maradt hajtómű-opciónak. A Koreai és az Indonéz légierő (ők is részt vesznek a programban) egyaránt két hajtóműves típust preferált volna az adott feltételek mellett, így ez lett végül választva (C103, tehát hagyományos elrendezés, 24 tonnás max. felszállótömeg).
Az első lépcsőben egyébként egy félig-meddig hibrid megoldásban gondolkodtak volna, a sárkány saját, a hajtómű és a főbb fedélzeti rendszerek (radar, IRST/EOTS, EW, ECM, stb.) pedig licensz alapúan helyben gyártottak lettek volna. Az USA ugyanakkor megtagadta ezen rendszerek licenszbe adását, így kiestek (a történetben van egy faramuci keverés, mert érdekes módon európai megoldásokat végül nem fogadtak el, pedig az EADS még be is fektetett volna, sőt, ők az Eurofightert ajánlották az F-35A helyett, 2 milliárd eurós befektetés mellett, a koreaiak viszont nemet mondtak erre a, legalábbis papíron igen gáláns ajánlatra).
Miután a hibrid megoldás nem játszott, maradt az, hogy a fedélzeti rendszereket koreai cégek fogják kifejleszteni, az egyetlen kvázi licensz-alapú technológia a gépben a hajtómű maradt (GE F414-KI), fegyverzet terén pedig vegyesen európai és amerikai integráció lesz (Meteor és Iris-T van ábrázolva a CGI-ken, de az AIM-120 AMRAAM és az AIM-9X2 is integrálva lesz)...