A cikk az elején gyakorlatilag végigveszi a szovjet, majd az izraeli állításokat.
(T-72-esek lealázták a Merkavát, illetve Merkavák lealázták a T-72-eseket)
Végigveszi az ismert Merkava veszteségeket.
A reptéren kiégettől...
... a felborultig.
Utána a térképek és a csapatmozgások alapján megállapítja hogy Merkava, és a T-72-esek nem találkozhattak a harcmezőn.
Végül korabeli fotók alapján megállapítja hogy az olajfák közt megbújt izraeli ATOW egység lőtte ki az úton libasorban közeledő T-72-eseket.
Egy résztvevő visszaemlékezése (Guglival ferdítve...):
Az alábbiakban a T-72-tel vívott csata egyik közvetlen résztvevőjének a leírt események idején egy TOW dzsip parancsnoka ( főtörzsőrmesteri ranggal) a 409. páncéltörő dandárban:
Június 11-én reggel zászlóaljunk Amik falutól néhány kilométerre északra, Jabel Baruk lábánál, a Bekaa-völgy északnyugati részén (Bikyat Levanon), az észak felé vezető úton (ezt az utat hívtuk) „Cir Shabaton”) volt, hogy elzárjuk a szíriaiak útját, közvetlenül az út mellett (északkelet felől) és délen. A szakasz szakasz felszerelése (terepjárók TOW rakétákkal) egy előkészített pozícióban volt. Környékünkön volt egy Shot harckocsi szakasz is, amely nem vett részt a csatában. Aznap nem volt különösebb tevékenység, 10 órakor szakaszunk egy különítménye kelet felé mozgott, de a beásott szíriai harckocsik (nyilvánvalóan T-62) tüzeltek rájuk. A végén veszteség nélkül visszatértek. Körülbelül 12 órakor (amikor a fegyverszünetet meg kellett kezdeni) a zászlóalj azon részei, amelyek felettünk, azaz Jabel Baruk lejtőin voltak, és velük együtt a zászlóalj parancsnoka, Khanegbi alezredes észrevette, hogy egy tankoszlop közeledett felénk. Felkészültünk, kiosztva a tüzelési szektorokat. A zászlóalj parancsnok kiadta parancsát: „Minden férfinak, üzeni a fővezér, tűz!”. Lövészállásokba rohantunk, és megpillantottunk egy tankoszlopot (csak később, néhány órával később tudtuk meg, hogy T-72-esek), közeledtek az úton - ezen a ponton az út élesen kanyarodott, és helyzetünkből az oszlop úgy nézett ki, mint egy óriási G. Az első harckocsi körülbelül 800 méterre volt tőlünk, a szírek teljesen nyugodtan közeledtek, nem tudtak a jelenlétünkről. Azonnal tüzet nyitottunk mindenre, amit láttunk - a kezelők nem is várták meg a parancs végét, hogy tüzet nyissanak, hanem a parancs legelső szavai után indították a rakétákat, a hegyoldalban tartózkodók viszont rendezettebben jártak el. A tűzcsapás nagyon erőteljes volt, erősebb, mint bármi, amit korábban láttam, több tucat indítócső indított minden mozgás irányába. Néhány hibázás történt, feltehetően a kezelők izgalma miatt, de a rakéták többsége célba ért. Az elülső szíriai tankokat rakéták sokasága érte, és azonnal kigyulladtak, és legtöbb az oszlop első harckocsijába csapódott. A háború előtti félelmeinkkel ellentétben a hagyományos (nem korszerűsített) TOW problémamentesen átlyukasztotta ezeknek a harckocsiknak a páncélját, különös tekintettel az oldalára, és mivel a rakétákat három irányból lőtték ki, a célokat valószínűleg több irányból ütötték át. Ezenkívül a lejtőn, az út kanyarulata felett észrevettünk néhány beásott régi harckocsit - ezek a harckocsik nem vettek részt a csatában, és valószínűleg egyáltalán nem volt bennük legénység, de rakétákkal azokat is meglőttük. A túlélő szíriai harckocsik azonnal bekapcsolták a füstöt, és ez a füst az égő tankok füstjével együtt elzárta előlünk az oszlopot, így nehézséget jelentett a második célpontok megtalálása. A szíriaiak közben tüzeltek minden irányban, mert nem tudták, hol vagyunk. Csak az első harckocsit láttuk, amely felrobbant, hatalmas füstgombát szabadított fel, és a torony 30 méterre repült a levegőbe (nyilvánvalóan a lőszer felrobbant). Ez a tank több órán át tovább égett, a lőszer néha újra robbant, és véleményem szerint ebből a tankból csak egy megolvadt vasdarab maradt. Összesen 9-12 harckocsit találhattunk el ebben a csatában...
És a hivatalos izraeli értékelés (szintén Guglival ferdítve...):
Nem sokkal a tűzszünet kezdete előtt (12:00) a Koah Yosi erők felfedeztek közeledő harckocsikat (csak később azonosították őket T-72-ként a 81. dandárból), és főleg az ATGM-mel (TOW) támadtak rájuk. Bizonyos veszteségeket elszenvedve az ellenség visszavonult, a mi oldalunkon nem voltak veszteségek. Nem sokkal később a tűzszünet életbe lépett. A T-72-esek ha lőttek, nem leváló köpenyes nyíllövedékkel lőttek - a háború után a mieink sikertelenül próbáltak meg leváló köpeny lemezeket találni utánuk. Egyetlen kilőtt T-72-esek kivételével az összes, a szírek által ellenőrzött területre visszavonult, egy roncs harckocsi a semleges zónában maradt. Nagyfokú bizalommal mondhatjuk, hogy ha a szírek ugyan tagadják a csatát, Yossi Peleda erős páncéltörő dandárja, egyszerűen megsemmisítette volna a szíriai harckocsizó alakulatot, így a szírek a visszavonulásra vonatkozó döntése tekinthető a legjobb megoldásnak, amelyet ebben a szituációban megtehetnek.
A háború után az AOI Történeti Tanszéke ezt a harcot is tanulmányozta (mint az összes többi). A történelmet ugyanis a történészek döntései szerint írják, és nem a résztvevők történetei szerint, akik általában eltúlozzák vagy egyszerűen nem ismerik a teljes képet.
A feltett kérdések, hogy kilőttek-e T-72-est (egyik sem került a kezünkbe, így ez nem bizonyítható), és ha igen, akkor ki és mivel (ami sokkal fontosabb).
A következő következtetéseket vontuk le:
1. Nem ismert, hogy hány T-72-es pusztult el, de nagyon nagy valószínűséggel azt mondhatjuk, hogy akár 9db T-72-est is eltaláltak.
2. Nagy a valószínűsége annak, hogy a harckocsik egy részét eltalálták a 409. páncéltörő zászlóalj ejtőernyősei.
3. Lehetséges, hogy néhány harckocsit eltaláltak a Cobrak.
4. Lehetséges, hogy a harckocsik egy részét eltalálják az 514-es Shot harckocsik.
5. Kicsi a valószínűsége annak, hogy a harckocsik egy részét eltalálták a 77. denevér Merkava harckocsijai, amelyek csak a csata után értek el erre a területre, és ha eltaláltak valamit, akkor azok már kilőtt harckocsik voltak (ez gyakran előfordul).
Ez a hivatalos izraeli értékelés, az összes többi folklór...
Saját kiegészítésem:
A korabeli TOW rakéta kumulatív harci része (az esetek 50%-ban 430mm páncélt volt képes átütni).
Az export T-72-es tornya szemből 410mm, a 68°-ban döntött test felső homlokpáncélja [205mm szendvicspáncél (550mm vízszintesen)], 450mm védettséget garantált kumulatív töltetekkel szemben.