Az egész program még 1990-ben kezdődött, amikor a franciák az S-70 Agosta osztály utódját próbálták exportra kidolgozni. A spanyolok keresték a saját tengeralattjáró-flottájuk cseréjét, így végül egy közös együttműködéssel építenék meg azt, ez lenne a Scorpéne-osztály. A hideg-háború vége miatt viszont a pénzcsapok elzáródtak, így hosszú ideig csend lett a program körül. Aztán 1997-ben a Scorpéne-osztály alapján építenének a spanyolok négy egységet, opcionálisan AIP meghajtással, ez volt a terv.
2002-ben elkezdték felülvizsgálni a megrendelést, mert a Spanyol haditengerészet nagyobb és szárazföldi célok elleni támadásra is képes egységet szeretett volna, ezért 2003-ban áttervezték az egészet, a 6,2 méteres átmérőből lett 7.3 méter és az alámerülve 1760 tonnás vízkiszorításból 2400 tonna.
Ekkor kezdődtek a francia DCNS és a spanyol hajógyár (Bazán, majd Ízar, jelenleg Navatnia) közötti jogi hercehurcák, ami a franciák szerint abból fakad, hogy a spanyolok lenyúlják a Scorpéne-osztályt és saját maguk építik meg, együttműködés helyett. A spanyolok szerint a franciák igazából be akarják kebelezni a spanyol hadihajó-gyártást, egy "EADS Naval" szintű össz-európai céggé összeolvasztva őket.
Az első hajóegység építése 2007-ben kezdődik el (S-80 Isaac Peral), és közben rendeződnek a jogi viták, a spanyolok pedig minden téren külön válnak a franciáktól, az átadást pedig 2011-re tervezik. Az S-80A típusjelzésű osztály a Lockheed Martin cégtől származó harcvezető rendszert és szonárt kap (licenszben gyártva), a torpedóvető csöveket és a kapcsolatos eszközöket a brit Babock szállítja, a torpedók német SeaHake (DM2A4), a hajók ellen amerikai Sub-Harpoon II, a szárazföldi célok ellen Tomahawk robotrepülőgépeket vásárolnak. Az AIP meghajtás pedig teljesen saját fejlesztés, etanol-alapú hidrogén-forrással üzemeltetett üzemanyag-cellákkal (300kW elektromos teljesítménnyel), ezek miatt viszont az átadás 2013-ra csúszik már a tervekben is.
Itt volt még egy kavarás, mert a Navatnia megtendereztette a harcvezető- és szonárrendszerre vonatkozó beszerzést, ahol ugye végül a Lockheed-Martin nyert a SUBICS rendszerrel - a Raytheon azonban a spanyol bíróságon megtámadta azt (a Navatnia helyett a spanyol védelmi minisztériumot ), mondván, hogy a saját AN/BYG-1(V) rendszerét olcsóbban kínálta és jobb is, mint a SUBICS. A bíróság a kérelmet elutasította.
2013-ban robban a hír, hogy a spanyol hajógyár mérnökei hibáztak a Scorpéne hajótest "felfújásakor", és egyszerűen nincs kellő felhajtóerő-tartalék a tengeralattjáróban, lévén annak tömege mintegy 75-100 tonnával a várt felett van. Az amerikai General Dynamics Electric Boat céget hívják segítségül, akik a hajótest 10 méterrel való meghosszabbítását javasolták, ami az alámerült vízkiszorítást 3700 tonnára növeli. Az új változat hivatalos elnevezése S-80 Plus lett.
2017-ben jön a hír, hogy az etanol-reaktorok nem fognak elkészülni időben, így az első két egység (S-80, tervezett átadás: 2022 és S-81, 2024-re tervezett átadással) AIP meghajtás nélkül fog elkészülni és majd utólag kapják azt meg.
A hajóosztály főbb adatai:
Vízkiszorítás a felszínen: ~3200 tonna (más forrás: 2695 tonna)
Vízkiszorítás alámerülve: ~3460 tonna (más forrás: 2965 tonna)
Hossza: 80,81m
Átmérő: 7.3 méter
Maximális merülési mélység: 460m+
Max. Sebesség felszínen: 12 csomó
Max. sebesség alámerülve: 20 csomó felett
Meghajtás:
1x 3600kW permamens mágneses elektromotor
3x 1200kW etanol üzemanyagú belsőégésű motorral hajtott generátor
Informatika és tudomány
