Köszönöm mindenkinek a hasznos hozzászólásokat! Volt idõm átgondolni a dolgot és arra jutottam, hogy nem kell mindíg megjátszani a "kemény csávót" hanem szólni kell.
De mégsem ilyen egyszerû a dolog. Akkor és ott úgy gondoltam, hogy ha nem állok minnél elõbb lábra, akkor nyápic szimulánsnak fognak nézni. (Fiú vagyok (26) és úgy nevelkedtem hogy: "katona dolog" meg hogy "nem vagy kisasszony!"). Ugyanakkor erõsen bíztam benne, hogy semmi komoly bajom sincs és talán még folytathatom is. Az már megint az én bajom, hogy a kispadon ülve már elég cikinek éreztem volna segítséget kérni mert féltem az önsajnáltatás vádjától.
Egyszóval: kettõn áll a vásár, de szólni kell, mert senkisem gondolat olvasó.