A kiküldetési szintet itthon határozzák meg, valamilyen alapon, de ez nem elég. Meg kell lõni egy bizonyos szintet a nemzetközi válogató versenyeken. Boe-ban volt egy utolsó lehetõség, ott sem sikerült, sajnos. Van a FITA-ban egy irányzat, ami a látványosabb csigás íjászatot helyezné a reflex helyébe az Olimpián. Küzdenek, nem tudni mi lesz a vége. Ebben sem lennénk kedvezõbb helyzetben, mert a csigás íjászat még inkább technika és szponzor függõ, hihetetelen szinten vannak már az élvonalbeliek. Gyakorlatilag max. pontszámokat lövögetnek már terepen, aki az egész versenyen csak egy 4-est lõ, már elbúcsuzhat a valamilyen helyezés reményétõl is, a dobogót meg csak távcsõvel nézheti. A terepen a 6-os bevezetése az eddigi x helyett segített kicsit meghúzni a mezõnyt, de ez csak idõleges. Gyári profi versenyzõk, akik egy csapatban hetente négyszer mennek végig a fix terep pályájukon (nem õk építik, a pályaépítõk ott lihegnek, és lesik a kívánságaikat), és hetente 4-szer versenyeznek, azoktól mit lehet várni? Berényi Jozsi, Buza Andrea vállalkozó, Kiss Laci dettó, dolgoznak mint gépek, aztán a saját pénzükbõl vett felszereléssel kimennek valahová, jó esetben saját egyesületi pályára, edzõ nélkül gyakorolni max. pár órát egy héten. A barebowsok hasonló cipõben. A svéd barebowsok egyesületi klubházzal bírnak, és van nekik egy síkra kitett pályájuk, meg egy igazi terepi. A szlovén Miha Kosec akkor megy ki a pályára, amikor akar, ha sötét van, az egyesületi focipályát kivilágítják neki. Velük versenyzünk.
Informatika és tudomány
