Nekem volt egy igazán feminista osztálytársnõm Azok, amiket itt leírtok, semmi ahhoz képest, amit õ csinált. Gyakorlatilag minden helyen hangoztatta eme álláspontját, akár megalapozott volt, akár nem. Igazából egy fiúnak az volt mellette az érzése, hogy legszívesebben elbújna a sarokban.
Persze az jól esett neki, ha elõre engedted az ajtóban, vagy kicsit figyelmesebb voltál vele, mint ahogy azt az ember egy nõvel teszi. Azt is elvárta, hogy a férfi végezze a nehéz munkát.
Ezek mind rendben is vannak, és valahol éppen ez a lényege az egésznek, de kicsit furcsának találom, hogy úgy akarnak egyenjogúak lenni, hogy közben az ellenkezõjét is elvárják. Ezt csak úgy felvetettem, mint gondolatot.
(Még annyi mindent akartam mondani, de ebben a kései órában míg leírtam ezt a pár sort, már ki is ment a fejembõl. Talán holnap eszembe jut...) :)