24.07.2004. / A hetedik Touromon éppen csak lemaradtam a dobogoról. Aki azt hiszi, hogy most itt ülök a hotelben összetörve, az nagyon téved. Andreas Klöden kiharcolta a 2. helyet a Tour de France-on. Ez egy óriási siker. Úgyanazt a trikót viseli mint, én. Így itt az öröm ideje.
A mai idõfutamon mindent beleadtam, s ledolgoztam az olasz Ivan Bassoval szemben 2 perc hátrányt, de Ivan-nak ma szárnyai nöttek. Az idén az "óra elleni harcot" úgy teljesítette, mint még soha. Sajnos így számomra több nem volt benne. Mindemellett a 4. összetett helyemmel hozzájárultam, hogy megnyertüka csapatversenyt. Igaz a médiában ez nem játszik akkora szerepet, de számomra megmutatja a gyõzelem, hogy milyen erõs csapattal jöttünk.
Ami Lance Armstrong-ot illeti, csak gratulálni tudok a 6. gyõzelméhez. Elismerést érdemel, hogy mindig sikerül neki, pont a Tour-ra a legjobb formáját hozni. Megtörte a törvényt, mely szerint senki sem nyerheti meg a Tourt 6-szor, õ végrehajtóta ezt a mutatványt. Dafür Chapeau! Most csak azt remélem, hogy akárcsak Lance úgy Klödi és Basso ne bukjón az utolsó szakaszon. Élvezzék ki a sikert a Champs Elysees-n.
Ellentétben a US-Postallal, velünk Alex Winokurow és Matthias Kessler bukásával a "defekt-boszorkány" kevésbé volt elnézõ. S erre még rájött a Tour elõtti megfázásom, ennélkül a nehézség nélkül, talán izgalmasabbá tudtuk volna tenni a Tourt. Az idõfutamon kilométerenként egy másodpercet vesztettem, így nem igazán vagyok annyira messze Lance-tõl. Így azért a világklasszisok közelében vagyok. Ez azért erõt add.