25.07.2004/ Amikor a Champs-Elysees-n elkezdõdött a gyõztesek ünneplése, elfogott egy kis szomorúság. Az 1996-os Tour részvételem óta mindig ott voltam a dobogón. Idén negyedikként éppen lemaradtam róla. Sajnálom!
Ennek ellenére boldog vagyok! Az utolsó erõmig harcoltam a dobogóért. Szerencsére "Klödi" fantasztikus formában volt, s egy szenzációs második helyet ért el. Andreas nagyon jól helyettesített Lance Armstrong mellett.
Óriási köszönet illeti a csapatunkat, az odaadásuk révén, mégis érezhettem a "Párizsi pódiumérzést".
Hiszen 1997 után ismét megnyertük a csapatversenyt. Egy teljesítmény, mely a nyilávonsság elõtt egy kicsit háttérbe szórult. De éppen ez a siker mutatja, hogy mi mint csapat, tökéletesen mûködtünk!
Tegnap este az ünnepi vacsora keretében egy pohár pezsgõvel koccintottunk erre.
Iszonyatosan örültünk annak, hogy "Hilde", ahogy mi hívjuk Andreas-t egy szenzációs második helyet ért el: Úgy gondolom, hogy a megosztott öröm az dupla öröm.
Annak ellenére, hogy az idei Tour nem zajlott optilmálisan számomra, mindenképpen megmarad a cél: Még egyszer szeretnék sárgában megérkezni Párizsba. Egy erõs T-Mobile csapattal, mint amilyen az idei is volt, ez mindig megoldható.
Elhihetitek: Ugyan olyan 100%-osan a kerékpársportnak élek mint, Lance Armstrong. Természetesen õ a legjobban felkészülve érkezett a Tourra. Tehetség, akarat és kemény tréning, egyedül nem elegendõ a 6-szoros gyõzelemhez. Ehhez még szerencse, egészség és semmilyen súlyos bukás is tartozik.
A 2004-es Tour már történelem, de az évnek még nincsen vége. A középpontban most Athén áll. Speciálisan erre nem tudok felkészülni, mivel jön a Hamburg-i és a San Sebastian-i világkupaverseny. Ezek a versenyek számomra a legjobb "olimpiai tréning".
Most elsõsorban örülök a holnapi fogadásnak otthon. Bonn-ban várnak már minket a T-Mobile dolgozói, hogy velünk együtt ünnepeljék ezt a szép eredményt.