Flashy nagyon tévedsz, a genetikus algoritmusoknak (és egyáltalán bármilyen tanulórendszernek) ott van gyakorlati haszna, ahol az optimalizálandó célfüggvény olyan bonyolult, hogy ember nem tudja megkeresni a globális optimumokat. A versenyautók állítgatása ilyen a cikk szerint, ennyi. Bár hozzáteszem, a genetikus algoritmusok vagy a Monte-Carlo módszerek a közel brute-force megoldást képviselik... :) Pontosabban olyan problémákat is meg lehet velük támadni, ahol a célfüggvény matematikai tulajdonságairól semmit sem tudunk. Univerzalitásuknak megfelelõen tudnak igen kevéssé hatékonyak lenni. De a "szülõ autók" egy olyan technikai megoldás, ami közel porhintés. Kétlem, hogy pontosan látható a probléma szerkezetébõl, hogy a géncserélõdésnek haszna lehet, van még ezer másik módszer az optimalizálásra.
Informatika és tudomány
