Uram atyám! Ez a legjobb eseben is hiányos, de inkáb hibás. Elõször is. Az általad említett mitikus lények nagy része nem a középkportól a romantikáig tartó idõszakból származik.
Zombi: PetruZnak igaza van. A zombik valóban a Voodooval köthetõk össze eredetileg, a középkori hiedelemvilágban nyomuk sincs.
Vámpírok: Az emberi véren élõ szörnyetek története nem Vlad Tepestõl eredeztethetõ, ennél jóval régebbi,és számos kutúrában felbukkan. Az eltemetett, majd a sírjukból visszajáró, és embervérrel, illetve emberi hússal táplálkozó ÉLÕHOLT lények mítosza jóval õsibb gyökerekkel rendelkezik, mint a Tepes-mondakör.
Vérfarkasok: Európában a Skandináv félszigeten terjedt el a hiedelemvilágban az idõrõl idõre medvévé, vagy farkassá változó emberek legendája. Ezek a valóságban olyan harcosok voltak, akik csatában képesek voltak hihetetlen mértékû energiát felszabadítani magukban, és olyan szinten belelovallták magukat a csatába, hogy a külvilág szinte megszûnt számukra, nem éreztek fájdalmat, félelmet. A sagákban több ilyet is említenek, valamint azt is, hogy az ilyen "kitörések" után órákon át szinte mozdulni sem tudtak a kimerültségtõl, és egy két napnak el kellett telnie, mire újra harcképes állapotba kerültek. Ezeket hívták Berserkereknek (jelentése medvebõr-inges) Ezen kívül hasonló még az egyes észak-amerikai indián törzseknél ismert Vendigo, ami tulajdonképpen szintén farkasember szerûség, félig anyagi, félig szellem lény.
Általánosságban pedig szinte minden "primitív" kultúrában megtalálható az állattá változó emberek mítosza.
Varázslók, boszorkányok: Ezek eredetét itt már nagyon hosszú lenne boncolgatni, meg már elég sokat pötyögtem. Annyit azért mégis, hogy a varázsló fogalma szinte egyidõs az emberiséggel, a boszorkány pedig egyértelmûen középkori eredetû. Akkoriban rengeteg fajtát tartottak nyilván belõlük. Volt, amelyik átkokat szórt, volt amelyik parázna volt, de köztük voltak az ördög által megszállottak is.