Az út mellett bénultan álldogálló Vitalij hápogva próbál védekezni a hang ellen, de nem tehet semmit. A Nyiksz-Zombi odalép hozzá és arcába karmol. MohaZöld élõhalott szemei gyors halál ígéretét hordozzák. Vitalij undorodva elrúgja magától a támadó hullát és öklendezve arrébb botladozik. Háta mögött épp leért a lépcsõházból az a halottfehér bõrû asszony, akit feleszmélésekor pillantott meg az emeleti rendelõben. Még mindig ott van a karján szürke-mocskos lepellel letakart, görcsbe kunkorodott csomagja, egy élettelen csecsemõ. A többi hulla hörögve közelebb botladozik. Testüket harapásokból és vágásokból eredõ nyílt sebek borítják. Bõrük üde mohazöld színárnyalatokban játszadozik. A karmolós megragadja Vitalij arcát, és közelebb erõlteti magát. Éhes nyögéssel kitátja feketés-zöldre rothadt fogakkal teli pofáját. Ajkain sárgán levedzõ tépett sebek nyílnak. Harapni készül.
Vitalij pánikba esik. Hasba rúgja a zombit, mire az összelappad, mint a kipukkasztott pöfeteg-gomba. A penészes testbõl bomlástól felgyülemlett gázok süvítenek elõ. Vitalij hátratántorodik, majd nyüszítve rohanni kezd, közben agyába villannak a múlt eseményei. 2005. Romló külpolitikai helyzet. Az elnök, amint végzetes döntésre szánja el magát. Oroszország titkos fegyvere, a biológiai töltettel felszerelt rakéta, amelyet kilõnek Törökország felé. A tömegpusztító eszköz meghibásodik. Vezérlõrendszere orosz légtérbe irányítja vissza a milliók megfertõzésére képes vírusbombát. A robbanás követõ órákban halotti csend borul az egész országra. Milliók halnak meg anélkül, hogy észrevennék. Vitalij lelki szemei elõtt zavaros képek örvénylenek fel. Valamiféle laboratórium elmosódott részletei. Egyetlen szó: "Kezelés."
Fõhõsünk a történet elõrehaladtával rádöbben, hogy az õ testét miért nem képes megfertõzni a rémisztõ vírus. Aztán találkozik a hadsereg titkos bázisain kitenyésztett marcangoló ölõmutánsokkal.
Ezért a hírért köszönet jár Warhawk kiképzõ õrmesternek, mert nélküle nem bámulhattuk volna meg katonai távcsõvel a veszedelmes Nyiksz Zombikat!