Hol vannak már a szépemlékû nyolcvanas évek, amikor az ország összes, magára valamit is adó kiskocsmájának sarkában állt egy-egy flipperasztal! Sõt, elmúltak már a ’90-es évek is, az Epic MegaGames és a 21st Century nevével fémjelzett számítógépes flipperjátékok virágkora, olyan kedvencekkel, mint az Epic Pinball, vagy a Pinball Fantasies. A téma végleg feledésbe merülni látszott, mígnem a minõségi játékairól ismert svéd Iridon bejelentette, hogy néhány magyar srác összeütötte számunkra minden idõk egyik legjobb flipperjátékát.
Vissza a gyökerekhez!
A flipperjátékok fejlõdését jól elkülöníthetõ szakaszokra bonthatjuk. A legelsõ példányokat hamar felváltották az egy képernyõnél nagyobb, fel-le scrollozó, több asztalt is tartalmazó játékok. Ezután jöttek az elsõre visszalépésnek tûnõ, mindössze egyetlen asztalt használó, ám rendkívül kidolgozott, nem ritkán kerettörténettel operáló, változatos sémákra épülõ sorozatok, sokszor 3D-ben. Majd néhány éves, a mostani helyzethez kísértetiesen hasonlító néma csönd következett, amikor nem jelent meg semmi említésre érdemes a témában. Mikor minden végleg veszni látszott, és a legelvakultabbak már az õsi, szekrénynyi méretû asztalok privát felvásárlását fontolgatták, ismét a magyarok mentették meg a világ becsületét, az A.S.K. legényei elõbb Ball Adventures néven sokkolták a stílus kiéhezett rajongóit, majd a játék elnyerve végleges címét, Pure Pinball néven nyûgözte le a publikumot. Sajnos nem szabad elmenni a tény mellett, hogy a gyökerekhez való visszatérésnek van egy pici negatív vonatkozása is: a játék kizárólag billentyûzetrõl játszható, gamepad támogatás nincsen. Persze a billentyûk között a szokásos golyókilövés és karmozgatás mellett megtaláljuk az asztal löködésére használatos gombokat is.
Szóval ott tartottunk, hogy a játék lenyûgözõ. Hogy mivel érte el mindezt? A fiúk felismerték, hogy egyetlen asztal – légyen az akármilyen kidolgozott, tartalmas és élvezetes – nem képes kielégíteni az igényeket, mindig bennünk marad az „ezért az egy asztalért adjak ki ennyi pénzt!?” jellegû rossz szájíz. Ezért aztán a Pure Pinball rögtön három golyóterelgetõ helyet biztosít számunkra, természetesen teljesen 3D-ben bemutatva azokat. Hogy a legapróbb részleteket is visszatükrözõ, tükörfényesre polírozott golyó látványát kellõen gusztálhassuk, valamint hogy a táblánkénti 100 000 feletti poligonszámot minden irányból számolgathassuk, összesen 12-féle (F1-F12 gombok) kameranézet került a játékba! A csodálatos külsõnek persze ára van, flipperjátéknak soha nem kellett még ilyen erõs hardver, igaz ezért T&L támogatású, DirectX 9-es effekteket kapunk. Oké, azt már látjuk, hogy a Pure Pinball a legszebb, most nézzük mitõl ez a legjátszhatóbb a kategóriában! Mindhárom asztal rengeteg különleges trükköt, rejtett extrát, felfedezhetõ útvonalat és egyéb bónuszt tartalmaz. Kezdetben csak kapkodni fogjuk a fejünket a rámpák, hidak, érzékelõk, ütközõk szövevényes útvesztõi láttán. Mindezek jelentõs mértékben képesek befolyásolni pontgyûjtési hatékonyságunkat, lévén minden egyes érintés, minden tárgy, amihez a golyó hozzáér, értékes pontokat ad. Persze az igazán zsíros bónuszok a különféle kombók megtalálásával és gyors egymás utáni (kombó, dupla kombó, tripla kombó, szuper kombó) kivitelezésével érhetõek el.
Csak játssz és élvezd!
Az asztalok meglehetõsen játékosbarát kivitelezésûek: a plusz flipperkarok, a 2-4 labdát egyszerre megjátszó multiball mód – amely esetben automatikusan a teljes asztal nézetére vált a játék –, az asztal témájához kapcsolódó extra, ám idõlimites (cserébe rettentõ kaszálást biztosító) pontgyûjtõ jackpot módok mellett a flipperezõk õsi ellenségeként számontartott, könnyen bekövetkezõ gyors pályaelhagyás is korrekten kompenzálva lett. Ha kezdés után 30 másodpercen belül az ütõink között csúszik át az a nyüves golyóbis, bizton számíthatunk egy ajándék játékra, míg az oldalsó pályaelhagyási pontokat – és idegrendszerünket – zárófedelekkel és visszaütõ rugóval védelmezi a program. A fizikai modellezés igen aprólékos módon vizsgálja a golyóra ható különféle erõhatásokat, ráadásul még multiball módban is képes másodpercenként 1500 alkalommal a mintavételre. A már említett kameranézetek között a klasszikus scrollozós, és a jól ismert teljes felülnézeti kép mellet golyókövetõ és nagytotál beállításokat is találunk (utóbbiak persze inkább látványosak, mintsem a könnyû kezelhetõségrõl lennének híresek).
Asztalterítõk
Az említett három flipperasztal egyike a kiadó egy korábbi autóversenyzõs játékáról, az Excessive Speedrõl kapta a nevét, ennek megfelelõen közlekedési táblákat, depót és autókat tartalmaz minden mennyiségben. A második téma a háború (World War), ezt az asztalt tankokkal, katonákkal, bunkerekkel és repülõgépekkel díszítették fel; míg az utolsó pálya a Runaway Train névre hallgató vadnyugati helyszín, ennek megfelelõen vonatok, szemaforok és vízpumpák tarkítják. A látvány mellett érdemes megemlíteni a hangokat is, hiszen minden pályához külön hangzásvilág tartozik, ráadásul az elérhetõ extra módok újabb egyéni zenei aláfestéseket kaptak. Ezekhez jön még a szintén pályánként egyedi hangeffektek garmadája, amik igencsak feldobják az amúgy sem utolsó hangulatot. A terepasztal-utánérzésû vonatos helyszínen mozdony füttyög és kerekek zakatolnak, a versenypályán motor visít és fék csikorog, míg a háború közepén golyók fütyülnek és robbanások rázzák a levegõt – sõt idõnként még a szakaszvezetõk parancsait is hallhatjuk.
Jackpot!
Egyszerû alapötlete ellenére a flipper élt, él és élni fog. A golyó bûvöletébe könnyû bekerülni, és amikor mindezt olyan minõségben tálalják elénk, ahogyan azt a Pure Pinball teszi, a siker és a hosszú játékidõ elkerülhetetlen. Elképesztõ szépsége, realisztikus mozgásai, és részletes, ötletesen kidolgozott pályái mellett ráadásul még magyar nyelvû is… hát kell ennél több?
Forrás pcguru és ezt a gamét adják a teljes játéknak!
Informatika és tudomány
