ismét fontos, hogy vannak a melegek és vannak a bu (nem írom ki egyben) zik. Ha valaki meleg (értsd: homoszexuális), szíve joga. Ha valaki ezt nyíltan vállalja, hangoztatja, esélyegyenlõségért kailincsel, büszke rá, hogy meleg, és még házasságot is köt egy másik meleggel a családi kedvezmények érdekében - na az a búza... Olyan, mint a romakérdés, teljesen egyenrangúak, náluk is 53000 a minimálbér, náluk is 8 óra egy munkanap. De sajnos ez nekik nem jó, az 53000 kevés, mert apa rájuk hagyta a merdzsót, otthon éhezik a hat gyerek, az aranylánc (a. k. a. fuksz) is kopottas már, abból is kéne másik, meg aztán a munkát sem bírja a családfõ, a romnyi meg otthon van a pulyákkal. Nekik több kellene, mint az esélyegyenlõség, ezért promózik a tévé az esléytöbblet-mozgalommal - de ezt tényleg (utólag) apró betûvel szedem, mert nem ide vonatkozik.
Ha Magyarországon mindenki legalább annyit törõdne magával, mint másokkal, és annyit foglalkozna azzal, hogy örömet okozzon a szeretteinek, mint azzal, hogy árt az ellenségeinek, talán még ország is lenne Magyarföldébõl.
De amíg a politikus nem az ország javát nézi, hanem az ellentétes oldalnak keresztbe tevést (egész jól tudok ragzani, mi?), addig a közembertõl sem várhatunk el sokat. Ilyen példát kaptunk.