Megragadtad a két végletet. Nem azt mondtam, hogy a legkissebb beállítás is ott legyen az optionsban, hanem csak azok, amik elõjöhetnek igényként. Erre a témakörre szakma is van. M$nek külön részlege. Ez lenne a felhasználói interfész. Aminek az a dolga, hogy megkönnyítse az ember és a gép közötti kommunikációt. A beállítások nem arra vannak, hogy az ember a naponta belepiszkáljon, de ha szükség van rá legyen ott.
Egyébként épp nemrég psizkálgattam IEben a speckó fület...
Ez ilyen beállítás panelok segíthetik megtanúlni a hsználatot is, én is ezek segítségével sajátítottam el a használatot. A fájlba írásoknál azért jobb, mert egyértelmûen jelzi, hogy mit mire lehet állítani sõt a user errort is elég jól szûri, mert képes ellenõrizni saját magát és rögtön szól is. A fájlba bele írsz esetleg rosszúl és csak késõbb veszed észre a hibát és talán utána már nem is tudod megváltoztatni.
"gyanez igaz a Windows-ra.[...]"
Ezzeol nagyából egyet értek, csak megkérdezném te egy ilyen széles körben használt programnál, hól húznád meg a közvetlen beállítási határt? A win ha rendszerre közvetlenûl kiható beállításba nyúlsz bele, akkor 2x is figyelmeztet, ez elég arra, hogy az átlag júzert elilyessze. A beállítási lehetõség fel nem tüntetés nem a legjobb megoldás a védekezésre! Nem hiszem, hogy meg tudnál gyõzni az ellenkezõjérõl. A bellátó progik jó példák erre, mert ha nem lenne, te se nagyon állítgatnád a dolgokat. (btw, progik is bizonyítják, hogy winben is mindent át lehet állítani, ellentétben azzal a hiedelemmel ami 1-2 linuxosban él). Ha csak a fájlos beállításra hagyatkozunk, azzal pont az ellenkezõsét érjük el egybites júzernél, mert hamar rákényszerûl arra, hogy ott piszkálódjon és felügyelet nélkûl átbarmoljon amit csak akar. Míg a programos megoldásnál még a pro user sem ronthat el nagyon semmit, az 1bites meg a létezésükrõl sem tud, tehát nem jelent veszélyt, és még az igénye sem merûl fel, mert mindent megtalál a beépített optionsban.
"Nálam egy Windows-telepítés[...]"
Én egyszerre 2-3 óránál nem szoktam többet tökölni, sok beállítást akkora hagyok, maikor az igény felmerûl rá. De ez az idõ még így is kevesebb a linuxos 1-2napnál. És ebben biztos sokat segít az, hogy a beállítási lehetõség ott van a szemed elõtt és látod hogy lehet állítani, sõt azt is, hogy mire. Ellentétben azzal amikor utána kell mindennek nézni. Az ember nem tanúlja meg fejbõl a beállításokat, mert minek?, de ha ott van a szeme elõtt, akkor átfutja, hogy ez igen, ez nem, ja ezt el is felejtettem stb. Konzolnál meg fájlnál nincs ilyen, ott külsõ segítségre van szükség (pl egy leírás). És mint mondtam és te is említetted, a beállításokra nincs naponta szükség így, az, h konzolba gépelve gyorsabb nem jelent semmit (fõleg, hogy mivel az ember nem vágja fejbõl még lassabb is). A parancsok futtatása más kérdés, az valóban gyorsabb és sûrûn is kellenek, de graf felületnél erre van a nyomó gomb, és itt is lehet villámgyorsan navigálni billentyûzetrõl, ha másnem a hotkey miatt (amit ugyan úgy lehet fejbõl tudni).
"U.i.:[...]"
erre már írtam, hogy nemcsak a házirendre gondoltam. az egyszerû jûzer meg ne is mászkáljon arra, ha véletlenûl oda téved akkor úgyis elijeszti a sok beállítási lehetõség. Erre a részre ugyan az igaz, mint amit a külsõ programokra írtam.
Informatika és tudomány
