Kenesa Waldemart nevezem ki a légierő fejének, remek ötletei vannak a vadászgépek szakszerű használatával kapcsolatban, közben fura hírek érkeznek Csehszlovákiából, remélem háborúba keveredik és megtámadhatjuk őket, visszaszerezve a szlováknak mondott területeket. Sajnos egy Tiso nevű politikus ügyesen lavírozott, megalakult Szlovákia, és rögtön a Németek szövetségesé vált, de legalább megkaptuk felvidék egy részét. Mivel egyre inkább szén behozatalra szorulunk, ami Németországtól vásárolunk, egyelőre jó képet vágok a dologhoz. Lehet ezért, katonai tanácsadókat küldtek, akik segítettek a hadseregünk fejlesztésében, ezek a srácok aztán értik a dolgukat, ilyen nagy előrelépést mi bizony csak egy év alatt érünk el. Közben döbbenetes dolog történ, Németország lerohanta és hetek alatt elfoglalta Lengyelországot, megtorlásul a Szövetségesek hadat üzentek a Németeknek, vajon be kell szállnom valamelyik oldalon, vagy halászhatok a zavarosban, létrehozva egy nagy és erős Magyarországot? Valami hihetetlen, de megint jött egy teljes csapat katonai szakértő a Németektől, hogy megosszák a tapasztalataikat, mind földön, mind levegőben, komolyan mondom, pár ilyen hét többet ér egy éves kiképzésnél, valamiért nagyon akarják ezek a srácok, hogy erős hadseregünk legyen. Közben a Szovjetek egy villámháborúban legyőzték a Finneket, bár az a hír járja bolsevikok százezrei vérükkel fizettek azért a pár mocsárért ami gazdát cserélt.
1940:
A mi évünk, elévültek a Nemzetközi egyezmények, ideje lerohanni Jugoszláviát, bár sok tekintettben erőfölényben van hozzánk képest, hiszen nagyobb az ipara, légiereje háromszorosa a miénknek, a szárazföldi csapatai viszont menthetetlenül elavult harceljárásokkal és fegyverekkel harcolnak, ha sikerül gyorsan elfoglalnunk Belgrádot, a kifutópályákon megsemmisíteni a repülőiket, nem lehet gond. A támadás legkésöbbi időpontja március 1. A harcok a terv szerint zajlottak, széles fronton indítottunk támadást, elejét véve az átcsoportosításnak, Belgrád napok alatt elesett, a motorizált lovasság utat tőrt magának Split repterei felé, több száz gépet semmisítve meg a kifutópályákon. Miénk a légtér, indulhatnak a bombázók. Az országban több nagyobb katlan lett kialakítva, ahol a körbezárt ellenségnek esélye sem volt, földön, levegőben, mindenhol a Magyar csapatok uralták a harcokat, A Jugoszláv vezérkar Zágrádba vonta össze a maradék haderejét, több sikertelen kitörési kísérlet után a katlan ott is bezárult. A háború teljes siker volt, közel ezer ellenséges repülő semmisült meg, szemben a hazai ötvennel, kilencezer bajtársunk veszítette életét, a Jugoszlávok veszteségei elképesztőek voltak, több mint százötvenezer katonájuk halt meg hazájuk védelmében. A nemzetközösség megnyugtatása érdekében, Szlovéniát és Horvát országot felszabadítom, tanácsadókat küldve, hogy segítsenek egy jól működő fasiszta államot kiépíteni. Sajnos nem minden új állampolgárunk érti meg, hogy egy nagyszerű állam szabadította fel őket, ezért neki kell állni helyőrségek létrehozásának, melyek segítik a helyi rendőrök munkáját. Közben kineveztem Kozma Miklóst védelmi miniszternek, remekül tudja motiválni az új területek vezetőit, hogy kevésbé szabotálják a gyárak hatékony üzemeltetését, a háta mögött a terror hercegének hívják, de úgy gondolom ez csak egy alaptalan gúnynév. Hírszerzési adatok szerint Olaszország saját érdekszférájának tekinti Görögországot, viszont nekünk Kavala tartomány létfontosságú, mivel Bulgária szövetségre lépett Németországgal, nincsen más választásunk mint lerohanni Görögországot, Románia így nyert pár hónap haladékot, az, amit az első világháborúban tett az megbocsáthatatlan, folyt köv. :)