Ami pedig az egészségem illeti megkérlek ne aljaskodj, örülj annak hogy a -te szíved nem beteg. Nem kelet átélned annyi keserves és fájdalmas időt mint amit én átéltem annak idején. Nem elég az, hogy a férjem elveszetté a munkahelyét a rendszerváltással, ráadásul én eltűntem a nyugdíjintézet nyilvántartásából, és jó pár év telt el mire apránként normális összegű nyugdíj kaptam s végül a visszamenőleges ki nem fizetettet is utólag kifizették! Szinte a semmiből kellett megélnünk, miközben a 2 még kicsi unokánkat szó szerint nálunk "felejtették" a szülők!!-- mert ŐK elzüllöttek.
Hiába pereltem be őket, nem dolgoztak és már garázsszélen laktak, az otthonukat is leöntötték a torkukon!!-- Na ezek miatt kaptam infarktust! Hiába hívtuk meg őket még ünnepre is a gyerekek miatt, még ajándékot se hoztak a kicsiknek,- csak két pofára zabáltak.-Majd finoman kértem hogy valamit azért adjanak havonta, mert még bajba vagyunk-- "a válasz az volt, hogy én vagyok aljas, mert ezért hívtam csak meg őket!" Visszafogtam magam, pedig a haragom iszonyú volt, és minden erőmmel, a férjemet kellet inkább lefognom, -- mert akkor már ütött keményen mindegyik pofájába!! Miután kidobta őket, utána lettem rosszul és hívni kellett a mentőt. Akkor már 2 éve velünk voltak a gyerekek és ez a két senki meg se látogatta a gyerekeket!!
Amikor a nagyobbik elérte a 16 éves kort arra kért, hogy írassam át a nevüket, mert a szülők nevétől is undorodnak. Így egy tiszteletre méltó ősöm nevét kapta mind a két unokám. Attól kezdve sokkal nyugodtabbak lettek!! Ma már mind kettő sikeres fiatallá nőtt fel, csodálatos fiúk lettek- csak értük élek, ha ŐK nem lennének, már "elhúztam" volna, mert annyira megundorodtam az egész világunktól!!